John Fowles:A lepkegyűjtő

 John Fowles:A lepkegyűjtő című könyve műfaját tekintve irodalmi szintű thriller. Nagyon nagy hatású mű,rengeteg kérdést "dob fel"az Olvasóban,s alaposan elgondolkodtatja a befogadót az emberi természet ellentmondásosságáról.

Ferdinand (igazából még a neve sem biztos) egy kisvárosban él,nagynénjénél lakik,mivel édesanyja még kisgyerekkorában, eldobta őt. A városházán dolgozik, mint kishivatalnok.Hobbija a lepkegyűjtés. Rendkívül szorongó,gátlásos egyéniség,barátai nincsenek,kollégái gúnyolják. A nők messziről kerülik. Egy nap Ferdinand meglátja a modern,vagány,főiskolára járó Mirandát,és -szó szerint-őrülten beleszeret. Követi a lányt,fényképeket készít róla,mindenféle perverz ábrándokat sző. Aztán egy totónyereménynek köszönhetően meggazdagodik,vásárol egy régi angol vidéki kúriát,s ha már így a kezére játszott szerencse, elhatározza:elrabolja a lányt.

A rablás sikerül. Ferdinand és Miranda közt igen különös viszony alakul ki. Ferdinand szeretné,ha Miranda legalább barátként tekintene rá. Miranda viszont szabad akar lenni,visszatérni a művészethez. Ugyanakkor sajnálattal vegyes gyűlöletet érez elrablója iránt. A lány stratégiája az,hogy keresi a szökés lehetőségét,miközben folyton apró engedményeket csikar ki elrablójától. 

Fowles könyve azért mestermű,mert elkövető és áldozat szemszögéből is bemutatja ugyanazokat az eseményeket. Az író remekül ábrázolja a gyenge,műveletlen,rögeszmés kispolgárt,és a kegyetlen helyzete elől a művészetbe,a tehetségbe és egy korábbi,meglehetősen ellentmondásos szerelem emlékébe menekülő áldozatot. Igazi pszichológiai mestermű A lepkegyűjtő. Fowles legfontosabb újítása talán az,hogy a lelkiállapotokat folyamatosan változónak,dinamikusnak mutatja be. Miranda hol sajnálja,hol gyűlöli,hol pedig semminek,ember alattinak tekinti elrablóját. Ferdinand hol szereti a lányt,hol ellenségként tekint rá,hol pedig egyenesen gyűlöli. És ezek a lelkiállapotok változnak folyamatosan. Fowles nagyon sok kritikusa a Stocckholm-szindróma példájának tartja a művet, szerintem ez egyszerűen nem igaz. Miranda folyamatosan taktikázik.

Nagyon sok olyan társadalmi kérdés felszínre kerül ebben a könyvben,amely mind a mai napig aktuális. Például:az ember külvilághoz való viszonyát meghatározza-e születéstől való társadalmi helyzete?Az anyagi gazdagodás változtat-e egy ember társadalmi megítélésén? Lehet-e egy kispolgári konzervatív ember önzetlen és tiszta? Lehet-e a társadalmat idealista szemszögből szemlélni,elemezni? A művészet jobbá,erkölcsösebbé teszi ezt a világot,avagy sem? Ezek a kérdések főleg Mirandában fogalmazódnak meg. Azért nagyszerű ez,mert nem fekete-fehérben látjuk a jellemeket. Bizony,az áldozatnak is látjuk a hibáit:túlzottan zárt értelmiségi világlátás. Mégsem hibáztatjuk ezért, hiszen valahogy túl kell élnie ezt a traumatikus helyzetet.

A lepkegyűjtő című könyvet a pszichológiai krimik rajongóinak ajánljuk.