William Shakespeare: A vihar

 A vihar című dráma ( a műfaji besorolásról lentebb még szó lesz) William Shakespeare kései korszakában keletkezett, jelenlegi ismereteink szerint- a Shakespeare-filológia időnként kénytelen kevés adattal is beérni- 1611-ben mutatták be a darabot,de nem a Globe színházban, hanem a domonkos-rendi szerzetesek remek akusztikájú termében, mégpedig igen előkelő, udvari közönségnek. E rövid könyvajánlóban nem tudok itérni a darab minden részletére. Mivel számtalan olyan könyv jelent meg a magyar könyvpiacon, mely tartalmazza a Shakespeare-drámák cselekményét, ezúttal nem spoilert közölnék a műről, inkább egy-két észrevételemet osztanám meg a Kedves Látogatókkal. 

1. Irodalomtörténeit közhely azt állítani, hogy a könyveitől megszabadulni kívánó Prospero maga az idősödő Shakespeare lenne. Ez nem igaz. Prospero azért égeti el könyveit, mert isten háta mögötti, elhagyott szigetéről visszatér a világba, mégpedig hatalmi pozícióba, a kor egyik legdinamkusabb, legpörgősebb városába. Prospero nem visszavonul, Prospero visszanyeri azt, amit elvesztett, de ennek az az ára, hogy meg kell szakítani kapcsolatait azzal a szellemvilággal,melynek bizonyos értelemben ura és parancsolója lett. Prospero alakjával azt példázza Shakespeare, hogy az embernek választania kell:vagy a látható világ ura lesz, vagy a láthatatlané. A láthatatlan világ is bőven hordoz magában hétköznapi elemeket, a szellemek sem mindig viselkednek spirituális lényekként. Ariel egyszerűen szabad akar lenni, ezért engedelmeskedik az öregedő váarázslónak. 

2. Prospero egyáltalán nem öreg, csak öregszik. A korban ( 17.század) egy negyvenöt éves embert már idősnek tekintettek, mivel a lakosság nagy része nem élte meg a negyvenet sem. Hiba tehát a varászslót afféle földi halál előtt álló, remegő kezű és lábú nyugdíjas öregúrként bemutatni. Ha én lennék a rendező, Prosperot negyven és ötven közötti, dinamikus színésszel játszanám el. Hiszen ebből az emberből lesz a reneszeánsz egyik legvirágzóbb városának hercege! Persze, a szellemvilág számára Prospero valóban meghal- de az árnyékvilág, az emberi világ éppen ezáltal nyeri vissza őt. 

3. A múfaj kérdése. A vihar című darab nem tekinthető sem tragédiának- hiszen voltaképpen happy end a vége, a gonoszok elbuknak, a jók visszakerülnek a hatalomba- de azért komédiának sem tekinthetjük. A 17.században kialakakul az angol színházon belül a tragikomédia műfaja: filozofikus vígjátékok ezek, mellőzve minden felszínességet. Gondolkodtat is, nemcsak nevettet. 

4. Caliban alakja az egyik legrejtélyesebb Shakespeare-figura. Az antik-európai mitológia nagyon kevéset foglalkozott vele. Caliban az ember ember alatti része- a középkor és a reneszánsz nehezen fogadta el, hogy egyáltalán létezne ilyen. Pedig van- lásd a későbbi korok háborúit. 

Ajánljuk A vihar című színművet minden Shakespeare-rajongónak, minden irodalom- és színházkedvelőnek. Remekmű, több magyar fordításban is megjelent, jómagam a Babits-féle fordítást vettem alapul. Érdemes előbb elolvasni a művet, utána megnézni színházban.