Farkas Tamás:A holnap autója

Technikatörténészek, valamint gépjárművekkel foglalkozó szakemberek számára lehet érdekes Farkas Tamás kitűnő könyve. A ma Olvasója azt a kérdést teszi fel: milyennek gondolták a jövő autóját, hogyan képzelték el a közlekedés jövőjét a mű megjelenésének idején, azaz 1977-ben? Nagyon vázlatosan az alábbi választ adhatjuk erre, Farkas Tamás könyve nyomán.
- Nagyobb hangsúlyt kap a rendszerszemlélet, a gépjármű, mint technikai eszköz, a gépjármű, mint a társadalom része, a sofőr, valamint a közlekedés egésze. Divatos, bár eléggé elcsépelt szóval, A jövő autója című könyv holisztikus szemléletű, ebben eltér a korban megjelent, hasonló témájú könyvektől. 
- Farkas Tamás- ha burkoltan is, és főként a záró fejezetekben- megemlíti a Nyugat-Európában ekkoriban divatos tudományágat, a jövőkutatást is. Ezt a tudományt a Kádár-korszakban meglehetősen alábecsülték. Így függ össze a politikai rendszer és technikával, gépjárművekkel foglalkozó könyv.

-   Mindenképpen törekedni kell a nagyobb közlekedésbiztonságra. Elképesztő számot közöl a Szerző: Japánban ebben az időben évi 150 000 közlekedési baleset történik, de az USA-ban sem sokkal jobb a helyzet. Javítani kell a járművek biztonságán, pl. meghosszabbítani a jármű elejét, az alkatrészek éleit eltüntetni, pl. süllyeszteni. A sofőr számára a releváns, de csakis a releváns információkat közölje a műszerfal, mert ha adott pillanaton belül túl sok infót kap a sofőr, az ugyanúgy vezethet rossz döntésekhez, mint a túl kevés infó. Elképesztő példaként mutatja be a Szerző a Mini személygépjármű műszerfalát, ahol is a mutató kitakarja a számot, a sofőrnek két pillantást kell vetni minimum a műszerfalra, hogy megtudja, hány kilométeres sebességgel megy. Tehát a biztonság megerősítéséhez figyelembe kell venni pszichológiai tényezőket. Szerző nem elégedett a gyárak biztonsági tesztjeivel sem: van, ahol 80 km/h óra sebességre tesztelnek, van, ahol 40 km/órára. 
- Minden korban igaz volt, hogy nagyon oda kell figyelni az energiatakarékosságra- a  gumiipar kapacitásának 40 százalékát a gépkocsik abroncsai foglalják le. Rengeteg autóroncsot semmisítenek meg az akkori Nyugat-Németországban, ezek egy részét újra lehetne hasznosítani. Az energiatakarékosság, a gépjárművek fogyasztásának csökkentése már csak azért is kulcsfontosságú, mert éppen az 1974-/74-es olajválság után vagyunk, Európa országainak spórolnia kell az olajszármazékokkal. 
- Fejleszteni kell a tömegközlekedést. Akkoriban, a könyv megjelenésének idején, Magyarország ebben igazi nagyhatalom volt, a székesfehérvári IKARUS gyár termékeit ( autóbuszokat) Ausztráliától Amerikáig rengeteg helyen állították forgalomba. Farkas Tamás szerint nem váltak be a csuklós buszok ( nehezen fordulnak, gyakran szenvednek kisebb balesetet), ezeket 2000-ig kivonják a forgalomból ( nem mindenhol vonták ki).
-Átalakul a teherfuvarozás is, főként az elektronika bevetésével ( autóipar és elektronika csak 1958-ban találkozott először- tudjuk meg a könyvből- ekkor helyeztek be szilícium-alapú diódákat bizonyos gépjárművekbe). A jövőbeli sofőrnek minden percben teljes értékű információt kell kapnia a raktér állapotáról ,ez pedig csak a számítástechnika gyakorlati alkalmazása segítségével lehetséges.  

Ha végiglapozzuk a könyvet, sok olyan előrejelzést olvashatunk, melyek nem váltak valóra. Ez a jövőkutatás kockázata. Az vesse Farkas Tamásra az utolsó követ, aki minden eltalált volna!! Nagyon érdekes, izgalmas könyv A jövő autója, minden érdeklődőnek ajánlom szíves figyelmébe és gyűjteményébe. 

Gondolat Kiadó, Budapest, 1977