Michael Crichton:Ködsárkányok

 Michael Crichton amerikai író neve sokak számára lehet ismerős. Akkor kapta fel nevét a világ, amikor Steven Spielberg Jurassic Park címen filmet készített Crichton regényéből, nem mellesleg a film fogatókönyvét maga Crichton írta. Persze, írt ő mást is, például van egy kitűnő trilógiája, az Androméda-trilógia. Csak mellékesen említeném meg, hogy Crichton valószínűleg a legképzettebb amerikai bestseller-író:a bostoni egyetem irodalom szakán kitűnően végezni nem akármi. 
Mielőtt hozzá kezdenék a Ködsárkányok című könyvről szóló spoiler írásához, szólni kell egy botrányról. A magyar kiadás címlapján ugyanis egy meglehetősen gusztustalan dinoszaurusz látható ( a grtafikus, gondolom, a Jurassic-park nyomán készítette), holott a könyv tartalmának a világon semmi köze a dínókhoz. Marketing, vagy a grafikus tévedése? hát, ezen azóta is vitatkozik a mgyar könyvszakma. Mindenesetre a könyv jó, érdemes elolvasni. 

Szólnunk kell a regény sajátos műfajáról. Fiktív történelemről, valós alapokon nyugvó történelmi- földrajzi horrorral állunk szemben. Magyarországon ez a műfaj kevésbé elterjedt. 
A történet valós alapja annyi, hogy a 877-960 között élt Ibn Fadlan arab utazó megbízást kapott egy akkoriban igencsak hosszú és vestedelmes követségre urától, a bizánci császártól:a volgai bolgárokhoz kell ellátogatnia. Egy udvari riválisa ugyanis azt remélte, Ibn Fadlan soha nem tér haza...Csakhogy vándorunk szerencsével járt, megúszta az ellenséges támadásokat éppúgy, mint a kellemetlen meleget és hideget ( olyan hideg van, hogy az éjszaka lepihenő tevék reggelre megfagynak). De a volgai bolgárokhoz sosem jutott el: találkozott ugyanis a középkor egyik legtitokzatosabb népével, a varégoknak is nevezett kelet-európai vikingekkel és az ő táborukban kötött ki. Róluk szól ez a könyv, mely kalandos úton előkerült kézirat-töredékek rekonstrukciójával állt elő - és itt az pont, ahol Michael Crichton elmossa a határt a valóság és a fikció között. Mert Ibn Fadlan valóban járt a kelet-európai vikingeknál, csak persze nem itt, nem úgy, nem olyan körülmények között. 
Hogyan is éltek ekkoriban a vikingek- akik egyáltalán nem voltak barbárok, bár írásos civilizációval ekkoribna még nem rendelkeztek? Hát, elég furcsa szokásaik voltak. Úgy mosdottak, hogy egy nagy hosszú teknő mellé leültek a férfiak, s indegyik, rang szerint- beleköpött a vízbe,megmosta az arcát, aztán a következő is, majd a soron következő férfi is- hát, mai szemmel olvasva távolról sem higiénikus. Minden férfi harcos, a törzsbeli rangot az határozza meg, hogy ki aratott nagyobb dicsőséget a harcban- ennek ellenére már létezik egy örökletes arisztokrácia. Tehát egy letelepedés felé közeledő, de ezt a fokot még el nem érő  10. századi népcsoporttal van randevúnk Crichton könyvében. Vannak szolgáik, ezeknek élete gyakorlatilag semmit nem ér. Ha egy szolga megbetegszik, egyszerűen kiteszik a környező sivatagos területre és otthagyják. De a betegségektől amúgy is félnek: ha szabad ember lesz beteg, sátrat építenek fölé, de szabad ember azt nem közelítheti meg, nehogy ő is beteg legyen. Ibn Fadlant gyakorlatilag túszként tartják fogva a vikingek. Van ugyanis egy gonosz varázslat, mely tizedeli a törzset. A sötétben, a ködből, gonosz sárkányok lopakodnak elő és rátámadnak a harcoksokra, akiknek semmi esélyük. A harcosok úgy döntenek, megtörik ezt a varázslatot.Az idegen utazó azért kell nekik, hogy szükség esetén őt áldozzák fel. 

Vannak, akik Michael Crichton könyvét inkább a fantasy műfajához sorolják. Ennek ellentmond, hogy a Szerző többször megjegyzésekkel látja el a- hol fiktív, hol valódi- kéziratot. Ajánljuk inkább ezt a könyvet a történelem és az izgalmas útleírások kedvelőinek. 

JLX Kiadó, 1993, fordította Süle Gábor