Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása

 A magyar ókortudomány régi adósságát törlesztette azzal, hogy megjelentette Guy de la Bédoyére:Praetorianusok. A római csásázri testőrség felmelkedése és bukása című könyvét. történészként, akiknek nem azó kor a szakterülete, nagyon nagy élvezettel olvastam. A kitűnő könyvhöz csupán néhány személyes gondolatot, intuíciót szeretnék hozzáfűzni, hogy ezzel is könnyítsem a befogadó helyzetét, magyarán: közelebb hozhassam a könyvet az Olvasóhoz. Mielőtt azonban ehhez hozzákezdenénk, kiemelném,hogy a könyv jó értelemben véve tudományos jellegű:minden állítás lábjegyzetelt, forrásokkal alátámasztott, ha pedig a források alapján csak bizonytalan  vagy ellentmondásos rekonstrukcióra vagyunk képesek, Bédéyére azt is jelzi. 

1. Bédoyére egyértelműen bebizonyítja, hogy a praetorinus gárda nem Julius Caesar, hanem Augustus princeps uralma alatt alakult meg. Sőt, Julius Caesar i.e.44-ben bekövetkezett halálának pontosan az volt egyik oka, hogy nem volt professzionális, képzett katonákból álló, váratlan helyzetekre jól reagáló,s mindenekleőtt: Caesar személyéhéz hű testőrsége. Amikor pedig egyes senatorok figyelmeztették Caesart, miszerint jó lenne személyi védelmet kérnie, a meglehetősen elbizakodott első ember csak nevetett. Octavianus levonta a következtetést. De még így is előfordult, hogy veszélyben volt az élete, például egy rendkívül aszályos nyár után, amikor is az Egyiptomból érkező gabonaszállítmányok nem jutottak el a lakossághoz. 

2. A Pax Augusta, azaz az Augustus princepsről elnevezett béke- melyet egyes ókortörténészek eszményítenek,sajnos, ez időnként Bédoyére könyvén is észrevehető- nem volt más, mint a háború exportálása a határvidékre. Róma városában béke volt, a lakosság megkapta a szükséges ellátást ( bár mai szemmel kissé soványnak találnánk az akkori étrendet). A birodalom határvidékén viszont háború dúlt, Pannonia vagy a közel-keleti határvidék távolról sem volt békésnek nevezhető. Ha az 1. században egy Pannoniában állmásozó katonának azt mondták volna, hogy itt most szép élet és béke van, hangosan nevetett volna. 

3. Nagyon jó ötlet volt az a gyakorlat, hogy lovagrendi személy irányítja a praetorianusok gárdáját. Ezzel az uralkodó kivett egy nagyon fontos adut a senatori rend kezéből, mégpedig a "belső biztonság tőlünk függ" aduját. Ugyanakkor a császári hatalom erően függő viszonyba került a preatorianusoktól, az első század közepére gyakorlatilag megkerülhetetlenné váltak a császárválasztásokkor. Már a kortársak is kifejezetten a praetorianusok által választott császárnak tartották a több területen igen fogyatékos személyiségjegyekkel bíró Claudiust. 

4. A testőrség tagjai voltaképpen elitkatonák voltak, két és féslzer annyi javadalmazással, mint egy legionarius. Nagyon jól használja a történeti intuíció eszközét akkor, amikor kijelenti, hogy- bár nincs írásos nyoma- egészen biztosan voltak összeütközések a legionariusok és a praetorianusok között. Azt gondolom, ennyi feltételezést, az emberi természet ismeretében, minden történetíró megengedhet magának. 

5. A császári testőrök nemcsak konkrét testőri feladatokat láttak el, hanem részt vettek a birodalom igazgatásában is: rendőri szolgálattal is megbízták őket (mivel a római brirodalom városaiban többnyire nem működött a mai értelemben vett civil rendőrség), de lehettek tűzoltók, hivatalnokok, piacfelügyelők ( ez a pozíció az ókori világban a meggazdagodás egyik módja volt), de kémtevékenységgel is megbízták őket ( sok esetben az uralkodó saját családdtagjai ellen vetette be ezt a fegyvert), és még sokminden másra alkalmazta őket a császár. 

Ajánljuk a Praetorianusok című könyvet a történelmi korszak vagy a téma iránt kifejezetten érdeklődő Olvasóknak. történészeknek, egyetemi hallgatóknak. 

Peko Kiadó, 2021. Fordította Kőrös László