Stein Aurél:Indiából Kínába.Nagy Sándor nyomában Indiába

 Vannak íróink, felfedezőink, tudományos kutatóink, akiket külföldön jobban ismernek, mint itthon, Magyarországon. Stein Aurél egyértelműen közéjük tarzoik. Míg Nagy-Britanniában egyre-másra adják ki könyveit, addig Magyarországon csak a 20.század kezdtek beszélni úttörő földrajztudósi,néprajzi, régészeti, nyelvészeti és kultúrtörténeti munkásságáról. Pedig Magyarországon, s egész Közép-Európában megvolt s megvan az érdeklődés a Távol-Kelet, India és Kína térsége iránt, csak éppen amikor a kutatási pénzek elosztásáról van szó, akkor ezek a területek valahogy mindig háttérbe szorulnak ( indológusok, sinológusok tudnának erről bőven mesélni). Imígyen aztán sok magyar kelet-kutató külföldre költözik, mert az otani államoknak van arra pénzük és hajlandóságuk, hogy expedíciókat finanszírozzanak. 
Stein Aurél- vagy ahogy angolszász nyelvterületen ismerik, Sir Aurel Stein-a Távol-Kelet szerelmese volt. Most ismertetett és ajánlott könyvében két munkát olvashatunk:harmadik expedíciójának izgalmas történetét, melynek során a nagy Hindukus hegységet átszelve jutott el Indiából Kínába, a másik mű pedig egy ókortörténeti kalandozás:a nagy " világhódító", makedóniai Nagy Sándor birodalmának keleti fővárosát keresi a Szerző. 

Ebben a könyvajánlóban kicsit szubjektívebb leszek a megszokottnál. Néhány gondolatot szeretnék arról írni, miért is nyerte meg tetszésemet ez a könyv. 
1. Nagyon pontos. Itt minden apró esemény dokumantálva lészen, még az is, hogy amikor Dzsingisz kán hada a 13.században rátámadt Karakhotóra, akkor a helyi lakosság elmenekült-e, avagy sem, vagy még arrül is megközelítőleg pontos adatot kapunk, náyron hány kilométerre szélesedik ki az Etszin-gol nevű folyó medencéje. Stein Aurél érezte a felelősséget: tudta, hogy rajta kívül magyar ember a világ eme magashegységi tájára aligha fog egyhamar eljutni. Éppen ezért mindent de mindent alaposan dokumentált.

2. Éppen ezért kisség disszonáns Halász Gyula előszava-bevezetője, mely több tárgyi tévedést is tartalmaz ( a legkirívóbb, amikor azt írja, hogy Stein már gyermekként teljes árvaságra jutott- ez nem igaz, a reprint kiadás szerkesztője lábjegyzetben cáfolja). Lehet, hogy ezt a nem túlzottan magas színvonalú előszót a reprint kiadásból érdemes lett volna kihagyni. 
Azt viszont követendő példának tartom a Halász Gyula által írt előszóban, hogy folyamatosan hangsúlyozza Stein gyakorlatiasságát, például azt, hogy a Ludovika Katonai Akadémián térképeszetet tanult, kitűnő katonai szakemberek irányításával. Ez nem lenne rossz dolog: a 21.század földrajzosait valamilyen ipari vagy katonai térképeszeti intézményhez-vállalathoz gyakorlatra küldeni.
 
3. Stein egész utazása során nagyon tapintatos volt a helyi törzsekhez: tisztelte őket, értékelte kultúrájukat. Szomorúan írt arról, ha pl. két általa kedvelt népcsoport háborúba keveredett egymással. Elismerte, hogy a távol-keleti népek már a történelem korai szakaszaiban igen fejlett kultúrával és gazdasággal rendelkeztek. A 47. olvashatunk például a a Tás-khurgánban felfedezett, nagyon-nagyon régi csatornarendszerről. 

4.Stein Aurél expedíciója más szempontból is igen korszerű volt:távol-keleti utazásai során egyetlen teve sem hullott el. Stein felelős tudós módjára viselkedett, vigyázott az állatokra, nem engedte embereinek, hogy túlhajtsák a tevéket. Ez korát messze megelőző szemléletmód.

Ajánljuk Stein Aurél hasonmás kiadásban kiadott könyvét földrajzosoknak, történészeknek, indológusoknak, sinológusoknak, régészeknek. Igen gazdag tényanyagot felvonultató izgalmas olvasmány.  

Hasonmás Kiadás: Palatinus 2010, fordította Halász Gyula