Dénes Iván Zoltán(szerk.):Liberalizmus és nemzettudat.Dialógus Szabó Miklós gondolataival

 Az eszmetörténet a magyar és európai történettudománynak az utóbbi évtizedekben óriási fejlődésen keresztülment ága. Ezt bizonyítja a Dénes Iván Zoltán szerkesztésében megjelent Liberalizmus és nemzettudat című kötet is, amely Szabó Miklós tanulmányai nyomdokán haladva tárgyalja a magyar és az európai liberalizmus történetét. A könyv második részében pedig olyan tanulmányokat olvashatunk, melyek részben vagy egészben polemizálnak a neves történésznek a liberalizmusról vallott nézeteivel, illetve jelentős pontokon kiegészítik azt. Nagyon tárgyilagos, toleráns hangvételű a könyv, mindvégig a történettuodoány legmagasabb szintjén mozog, nem alacsonyodik le a napi politikához. Ebben a rövid könyvajánlóban kísérletet trszek arra, hogy Szabó Miklós nézeteit, gondolatait továbbgondoljam- elismerve, hogy semmilyen szinten nem vagyok szakértője, kutatója a témának. Írásom tehát inkább tekinthető szubektív gondolatok halmazának, semint jól felépített recenziónak, vagy krtikának. 

1. Szerintem fontos hangsúlyozni, hogy a nemesi liberalizmus a reformkorban csak a nemesség legkiválóbbjaihoz jutott el. A magyar nemesség túlnyomó többsége- meglehetősen hiányos műveltséggel és politikai tájékozottsággal- Széchenyi Istvánban a régi típusú rendi-sérelmi politika valamiféle magasabbszintű újrafogalmazóját látta. Végre egy mágnás, aki egyetért velünk- gondolták. Tudom, hogy ez illúzióromboló, de vigasztalásképpen hozzátehetjük: a nagy gondolkodókat saját korukban csak kevesen értették meg. 

2. Kossuthot nem sorolnám a nemesi liberalizmus képviselői közé. Az ő érdekegyesítési programja, mely kiterjedt a 19.századi parasztságra is ( addig ezzel a réteggel, mely Magyarország lakosságánakk nagyobb részét adta, csak igen kevesen foglalkoztak), szerintem messze túlmutat a vármegyei nemesség elsőbbségét hangsúlyozó nézetrendszeren. Kossuthot szokták municipilistának is nevezni, szerintem tévesen. Ő sokkal több volt annál. 

3. Szabó Miklós tanulmányaiban igen komoly szellemi erőfeszítést tesz, hogy megértesse:a 19-20.századi magyar liberalizmus nem valamiféle értelmiségi csoport, nem valamiféle szekta belső játéka volt, hanem igyekezett  minél szélesebb bázist teremteni magának. Szerző itt példaként hozza Fényes Samut, aki sok előadást tartott szabadiskolákban, szabadegyetemeken olyan kérdésekkről, mint az időszaki mezőgazdasági munkák, bankélet Magyarországon, effélék. Azt gondolom, szabdiskolai előadásokkal még nem lesz a vidék megnyerve, még nem lesz a vidéki lakossság tájékozott a liberális nézetrendszerről. Valójában az, hogy Fényes Samu- akiről szerintem még a történészek többsége sem hallott- szabadiskolai előadásokkal szerette volna a falu népét a szabadság eszméje mellé állítani, kifejezetten értelmiségi attitűdra vall. Miért nem történet vidéken rendes pártépítés? Miért nem alakultak meg a 19.századi liberális pártoknak a falvakban is alapszervezeteik? Ugyanezt a kérdést fel lehetne tenni az 1989-es rendszerváltást követő liberális pártok vezetőinek. A szabadelvűség sosan tudta igazán áthatni a magyar falut. Az agrárius politika annál inkább. 

4. Nagyon érdekes, ahogy Szabó Miklós rámutat a Dreyfus-ügy és az első világháború összefüggéseire. Nagyon igaza volt Herbert spencernek, amikor megkülönböztetett " katona államot" és " kereskedő államot". Napjaink háborúin látjuk, hogy a kettő kizárja egymást, s hogy milyen veszélyekkel jár, ha az utóbbi álamtípust felváltja az előbbi. 

5. Szabó Miklós nagyon sokat tud a Társadalomtudományi társaságról, a Huszadik Század folyóiratról és a Galilei körről. E vonatkozásban művei az egyetemi oktatás alapműveinek számítanak. 

Ajánljuk a Dénes Iván Zoltán által szerkesztett Liberalizmus és nemzettudat című könyvet történészeknek, politológusoknak, illetve ugyanezen tudományágak egyetemi hallgatóinak. 

Argumentum Kiadó- Bibó István Szellemi Műhely, 2008.