Tolnai Kálmán:Sárga ostya

 Tolnai Kálmánnak igazi bűnügyi íróhoz való foglalkozása volt: börtönparancsnokként dolgozott. Így azután szabadon interjúzhatott az elítéltekkel, megismerte sorsukat, családi hátterüket, képet kapott arról, hogyan lett belőlük bűnöző. Ezekből a rendkívül mély, sokszor megható beszélgetésekből születtek meg Tolna Kálmán bestsellerré váló regényei:A 16-os zárka lakója vagy Az almatolvaj. A Sára ostya című kötet válogatást tartalmaz ezekből a kitűnő szociografikus krimikből. Nemcsak a bűnügyi regények kedvelőinek jelenthetnek csemegét, hanem azoknak is, akik szeretnének többet tudni a huszadik századi Magyarországról- úgy látni azt a korszakot, ahogy az egyszerű emberek látták. Az alábbi könyvajánlóban, ahogy azt már megszokhatták a Kedves látogatók, egy rövid spoierrel igyekszem kedvet csinálni ennek a nagyszerű könyvnek az elolvasásához. 

Egy elbeszéléssel indulunk, melynek címe: A nagy kerülő. A történet egy alsó városi középrétegből származó orvostanhallgatóról szól. A fiú egyedül nő fel, az apja, ahogy akkoriban mondták, Londonba disszidál. Az egyetem eleinte remekül megy, már úgy néz ki, meg is van a biztos állás, no meg egy -akkoriban igencsak jelentősnek mondható- franciaországi kutatási ösztöndíj. Csakhogy közbeszól az a fránya magánélet. Anna, Júlia, és még sok lány váltják egymást, de a fiatalember egyikük mellett sem találja meg az áhított boldogságot, és- 21.századi kifejezéssel- depresszióba esik.
Éppen a Margitszigeten sétál, amikor észreveszi, hogy fiatalemberek megtámadtak egy lányt. Ahogy kell, a lány segítségére siet, és- mivel korábban bokszolt- jó alaposan eltángálja a bandát. Azok pedig- láss csodát- vezérül fogadják a Dokit. Ezzel hősünk nagy bajba kerül, mivel a hírhedt Nagyfa galeriről van szó, akiket már több bűncselekmény miatt köröz a rendőrség. Nem adhatja fel a meglehetősen lump életet élő srácokat, hiszen ki hinné el, hogy pont a vezér nem csinált semmit...Ebben a helyzetben jön a mantőötlet:levél jön Apától, Londonból, hogy lenne itt egy magánklinika, ahol jó állás várná a fiút. Mivel a hazai karrier, sőt, a francia ösztöndíj is ugrott, hősünk londonba hajózott, de nem jelentkezett a klinikán, hanem ott maradt kikötői munkásnak. Aztán pedig, szintén illegálisan, áthajózott az USA-ba, ahol szintén alkalmi munkákból élt. Miután innen is mennie kellett, az akkori Németországban kötött ki.Itt pedig, ki tudja, hányadszor, összetalálkozott olyan alakokkal, akikkel nem kellett volna. 
Személyes véleményem az, hogy ismerem ezt a típust. Mindig többre tartja a kalandot, az újat, az izgalmast a megszokttnál. Nincs türelme ahhoz, hogy- akár értelmiségi szinten is- hétköznapi munkát végezzen. Nem megbízható ember. Aztán egyszer persze ő is megállapodik, de addig annyi bajt kever maga körül, hogy ki sem látszik belőle, sem ő, sem a környezete. 

Egy volt nagymenő monológja. A " volt nagymenő" életét gyermekkorától megismerhetjük. a Horthy-rendszerben családja a társadalom legszegényebb rétegeihez tartozott, uradalomban éltek, tanyán,rettentő szegényesen,soha nem uataztak el, soha nem jártak a birtokon kívül,mindig, minden napra csak a kevéssé jövedelmező munka jutott. Az anya jelleme teljesen eltorzult ebben a közegben, mindig, mindenhol csak a pénzt kereste, teljesen megvonta magától az élet mindenféle örömét, és családjától is ugyanazt várta el- ez konfliktusokhoz vezetett a családon belül. Hősünk már négyéves korától dolgozott a ház körül, hajnalban kelt. Évekig így ment ez, iskolába sokszor nem tudott menni, mert nem volt megfelelő ruhája. Ekkor segítségére sietett a sors. Egy gazdag paraszti család gyermeke, Sárika, fogadta barátnőjévé, akinek mindig volt szép ruhája, csokit is kapott minden nap, rengeteg könyve volt. Hősünk elhatározta, kitör a reménytelen szegénységből. Egy váratlan szerencsével, és az apa gondos,szorgalmas munkájának köszönhetően a család megkapta a helyi kocsma és étterem működtetési jogát. Ekkor kezdődtek a bajok. A szülők ugyanis le-le nyúlták a vendégeket, s az ekkor már kamaszkorú lány ezt észrevette. Saját zsebre kezdett dolgozni. Ettől kezdve évtizedeken át mindenhonnan lopott, hogy kitörhessen a szegénységből...

A következő történetre már nics hely, pedig nem éppen érdektelen témával foglalkozik: Az 1950-es évek végének budapesti alvilágáti smerhetjük meg. Nem volt semmi...
Ajánljuk Tolnai Kálmán:Sárga ostya című könyvét a bűnügyi regények és a történelem iránt érdeklődő Olvasóknak. 

Népszava Lap- és Könyvkiadó, 1983.