Sipos Balázs:"Amerika, ezeremeletes mennyország".Amerika és az amerikanizmus a Horthy-korszakban

 Sipos Balázs:"Amerika,ezeremeletes mennyország"...című könyve azt kutatja, hogyan jelent meg a Horthy-korszak írott sajtójában, filmhíradóiban,játékfilmjeiben, könyveiben és rádióadásaiban az Amerika Egyesült Államok. Mit gondoltak őseink erről a hatalmas országról, 1920 után vezető világhatalomról? Pozitívnak vagy negatívnak ( vagy mindkettőnek) látták Amerika fejlődését. Sipos Balázs könyve azonban túlmutat ezen:általános sajtó- és médiatörténeti kontextusba ágyazza a témát. Így aztán a kiváló könyv elolvasása után sokat megtudhatunk a Horthy-korszak Magyarországának ( 1919-1944) általános sajtó- és médiaviszonyairól is.

Megtudjuk, hogy már 1902-ben könyv jelent meg, William T.Stead tollából, a világ amerikanizálódásáról. Igen érdekesnek tartom a módszertani bevezető 2.1 fejezetét, amely az úgynevezett kapcsolati történetírásról szól, ez igazából a transznacionális történetírás egyik változata. Kitér arra a Szerző, hogy a sajtó- és médiatörténetírás hogyan ágyazható be ebbe a újfajta történeti látásba. A 3.fejezet a globalizációértelmezések világába vezet el bennünket- ez a téma szempontjából azért is lényeges, mert recenzens szerint- ellentétben bizonyos politikai médiumok sugalmazásaival, a globalizáció ( amely fogalom rétegzett, jelentéseiről, helyes formáiról vitatkoznak a történészek) nem a második világháború után kezdődött, hanem jóval előtte. Egy, a könyvben nem szereplő adat: az 1930-as években Magyarországnak a Föld majdnem minden független országával volt kapcsolata. A 42.oldalon olvashatunk Roger Silverstone elméletéről, mely szerint a globalizáció először a kulturális szférában következett be. Ha Magyarország történetét nézzük, ez igaz: már a 17.században érkezik magyar utazó Amerikába- de Bethen Gábor erdélyi fejedelem megbízásából. A hatalmi szféra, a gazdaság és a kultúra nem minden esetben különíthető el egyértelműen.
Rátérve a magyar- amerikai kapcsolatok konkrét formáira, a mai Olvasó rendkívül megdöbben- aztán vagy szörnyülködik, vagy hangosan nevet. A 21.századi befogadó számára megmosolyogtató, hogy a két világháború között egészen komoly és okos emberek tartottak attól, hogy egyes bűnbandák a Nick Carter-regényekből akarnak módszereket tanulni, ötleteket meríteni. Jómagam azonban nem csodálkozom azon, hogy a gyorsan terjedő ponyvaregények aggodalmat szültek irodalmárok, tanárok, politikusok körében. Félelmetesnek tűnhetett az, hogy milyen gyorsan váltotta fel a tradicionális magyar kultúrát a külföldről érkező, igényesnek nem nevezhető ponyva- szerelmi történet,krimi, kalandos regény. Különösen tragikusnak érzem ezt a zene területén:falvainkban a magyar népdalok éneklése néhány év alatt megszűnt, helyette jött a jazz, a foxtrott,a shimmy és társai. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a hazai értelmiség aggódott. Bartók és Kodály az utolsó pillanatban érkezett? Ugyanilyen aggodalmat és ellenérzést váltott ki az új embertípusok megjelenése, különösen a modern nőtípusoknak előbb a filmekben, majd a társadalomban való elterjedése- annak ellenére, hogy Magyarországon számszerűleg kevesen vállalták fel, hogy ehhez az új embertípushoz tartoznak.
Nagyon nagy érdeme a könyvnek,hogy látókörébe bekerült a vidéki sajtó is. A korábbi sajtó- és médiatörténetek kizárólag az országos lapokra koncentráltak, automatikusan feltételezve azt, hogy ezeket mindenhol olvasták. Nem igaz. Magyarországnak van egy több tízmillió oldalas, a történettudomány szempontjából ma még feldolgozatlan korpusza: ez pedig a vidéki sajtó. A következő történészgeneráció feladata lesz ennek feldolgozása. jó nagy munka lesz, az biztos, még akkor is, ha előbb-utóbb végre digitalizálják ezeket a sajtótermékeket. 

Recenzensben, miután a könyv utolsó lapját is elolvasta, felmerült egy nagyon komoly kérdés: ma, a 21.században hogyan gondolkodunk az USA-ról és más országokról? A média mennyire közvetít közhelyeket, a média által közvetített információk milyen viszonyban állnak az Amerikába látogatók vagy ott élők, dolgozók, személyes tapasztalataival? S a közösségi média korában lehet-e még médiatörténetről beszélni? Sipos Balázs könyve egy történelmi folyamat részéve teszi az Olvasót. Talán ez a legnagyobb érdeme ennek a műnek. Lehet, hogy meg kellene írni a folytatást, az 1945 utáni idők Amerika-képéről?

Ajánljuk ezt a könyvet minden történésznek, mert sokat megtudhat belőle a történettudomány legújabb irányzatairól, s mert nagyon érdekes képet kap a két világháború közötti korszakról. Ajánljuk ezt a könyvet sajtó- és médiamunkásoknak, hátha egyszer elhiszik, hogy a Horthy-korszakban Magyarország médiatermése gazdag és figyelemreméltó volt. És ajánljuk mindenkinek, akit érdekel Amerika, ez a csodálatos, ellentmondásokkal teli ország.

Napvilág Kiadó, 2023.