Alexander Seibel:Krisztus gyülekezete tévelygések veszélyében
Már az elején le kell szögeznem: Alexander Seibel osztrák teológus könyve teljességgel jószándékú, isteni vezetés alatt íródott, komoly teológia munka. Azok a bizonyos tévelygések, melyekről szó esik a címben, a "kereszténységet megrontó" karizmatikus ébredés tévelygései, melyek veszélybe sodorják Krisztus gyülekezetét.
Seibel szerint Pál apostol a Korinthosziakhoz írt 1.levelében a nyelveken szólást másodlagosnak tartja,a prófétálást helyezi első helyre. Ebből azonban Seibel azt a hibás következtetést vonja le, hogy minden nyelveken szólás hamis. Mint ahogy Szerző hamisnak nevezi a kézrátétellel való gyógyítást, valamint a "tömeges" Szent Szellemmel való betöltekezést is. Minden állítását igehellyel támasztja alá, és többször is kifejti, hogy a karizmatikus mozgalom hívei jószándékú, Isten érdekében munkálkodó, ámde megtévesztett emberek. A könyv tehát nem gyalázkodó- egyszerűen csak nem ért egyet a karizmatikusokkal.
Miért is? Azért, mert Seibel összekeveri a karizmatikus mozgalom túlzásait a karizmatikus mozgalommal. Kétségtelen, hogy vannak túlzások. Ám maga a pünkösdi-karizmatikus keresztény mozgalom nagyon sok értéket hordoz, igei, és mindemellett nagyon sok embert vezetett közel Istenhez.
Mivel nem vagyok teológus, nem szeretném pontról pontra cáfolni Seibel úr érveit, csak egy kis ízelítőt nyújtanék abból, miért is nem érthetek egyet azzal, hogy az ébredés Krisztus gyülekezetét tévútra vinné.
1. Seibel többször is ír arról könyvében, hogy nem igei dolog tömegesen betöltekezni Szent Szellemmel. Szerintem ez nem így van: az Újszövetségben, amikor betöltekezésről van szó, többnyire nem egyénileg, hanem csoportosan történik a Szent Szellemmel való beteljesedés.
Hogy aztán vannak olyan testvérek, akik az egészet pusztán érzelmi, mondhatni: szuggesztív, alapon értelmezik? Hát igen, előfordul. Ám ha valaki beleolvas az ébredési mozgalom nagy alakjainak könyveibe, mindegyikük azt hangsúlyozza, hogy a hit nem érzelem.
2. Nagyon elgondolkodtató a mustármag-példázat igencsak eredeti értelmezése. Ez, őszintén szólva, megfogott.
3. Seibel szerint a kézrátételt a gyülekezet vénei alkalmazhatják. Hát, ebben van valami- kivéve a gyógyítás esetét. Gyógyításnál a gyógyító karizmával rendelkező testvérek kézrátétellel gyógyíthatnak( Márk evangéliuma 16,18)
4. Seibel szerint az elragadtatást nem előzi meg ébredés. Hát, erről a teológusoknak kellene nyilatkozni, én ismereteim szerint viszont megelőzi.
És így tovább, és így tovább...
Hogy aztán kinek ajánljuk a Krisztus gyülekezete tévelygések veszélyében című könyvet? Én minden protestáns kereszténynek. Már csak azért is, hogy amikor a Szent Szellemmel való betöltekezésről hall, óvatos legyen. Mert igaz ugyan, hogy bő a termés, de bő a konkoly termése is. Manapság egy kereszténynek meg kell tanulnia elválasztani. Blődséget az Ige világától. Ebben nagyon hasznos lehet ez a könyv.
Seibel szerint Pál apostol a Korinthosziakhoz írt 1.levelében a nyelveken szólást másodlagosnak tartja,a prófétálást helyezi első helyre. Ebből azonban Seibel azt a hibás következtetést vonja le, hogy minden nyelveken szólás hamis. Mint ahogy Szerző hamisnak nevezi a kézrátétellel való gyógyítást, valamint a "tömeges" Szent Szellemmel való betöltekezést is. Minden állítását igehellyel támasztja alá, és többször is kifejti, hogy a karizmatikus mozgalom hívei jószándékú, Isten érdekében munkálkodó, ámde megtévesztett emberek. A könyv tehát nem gyalázkodó- egyszerűen csak nem ért egyet a karizmatikusokkal.
Miért is? Azért, mert Seibel összekeveri a karizmatikus mozgalom túlzásait a karizmatikus mozgalommal. Kétségtelen, hogy vannak túlzások. Ám maga a pünkösdi-karizmatikus keresztény mozgalom nagyon sok értéket hordoz, igei, és mindemellett nagyon sok embert vezetett közel Istenhez.
Mivel nem vagyok teológus, nem szeretném pontról pontra cáfolni Seibel úr érveit, csak egy kis ízelítőt nyújtanék abból, miért is nem érthetek egyet azzal, hogy az ébredés Krisztus gyülekezetét tévútra vinné.
1. Seibel többször is ír arról könyvében, hogy nem igei dolog tömegesen betöltekezni Szent Szellemmel. Szerintem ez nem így van: az Újszövetségben, amikor betöltekezésről van szó, többnyire nem egyénileg, hanem csoportosan történik a Szent Szellemmel való beteljesedés.
Hogy aztán vannak olyan testvérek, akik az egészet pusztán érzelmi, mondhatni: szuggesztív, alapon értelmezik? Hát igen, előfordul. Ám ha valaki beleolvas az ébredési mozgalom nagy alakjainak könyveibe, mindegyikük azt hangsúlyozza, hogy a hit nem érzelem.
2. Nagyon elgondolkodtató a mustármag-példázat igencsak eredeti értelmezése. Ez, őszintén szólva, megfogott.
3. Seibel szerint a kézrátételt a gyülekezet vénei alkalmazhatják. Hát, ebben van valami- kivéve a gyógyítás esetét. Gyógyításnál a gyógyító karizmával rendelkező testvérek kézrátétellel gyógyíthatnak( Márk evangéliuma 16,18)
4. Seibel szerint az elragadtatást nem előzi meg ébredés. Hát, erről a teológusoknak kellene nyilatkozni, én ismereteim szerint viszont megelőzi.
És így tovább, és így tovább...
Hogy aztán kinek ajánljuk a Krisztus gyülekezete tévelygések veszélyében című könyvet? Én minden protestáns kereszténynek. Már csak azért is, hogy amikor a Szent Szellemmel való betöltekezésről hall, óvatos legyen. Mert igaz ugyan, hogy bő a termés, de bő a konkoly termése is. Manapság egy kereszténynek meg kell tanulnia elválasztani. Blődséget az Ige világától. Ebben nagyon hasznos lehet ez a könyv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése