Ian Buruma:A modern Japán 1853-1964
Ian Buruma nem kisebb feladatra vállalkozott könyvében, mint arra, hogy esszé-szerűen összefoglalja Japán 1853-1964. közötti történelmét. A vállalkozás jól sikerült, éppen ezért mindenkinek ajánljuk A modern Japán című könyvet, akit egy kicsit is érdekel a távol-keleti ország története, kultúrája.
Megtudhatjuk, miért zárkózott be a koraújkori Japán, hogyan viszonyultak a keresztény ( többnyire holland) misszionáriusokhoz, s mi a különbség a tradicionális Kína és a szintén nem kevésbé tradicionális Japán államberendezkedése között. Buruma leszámol azzal a tévhittel, hogy a Meidzsi-reformok azonnal " nyugatiasra" állították volna át Japán társadalmát és politikumát: bizony, a tradíció még sokáig tartotta magát, nem volt ajánlatos túlzottan kötődni a Nyugathoz.
Képet kapunk arról a folyamatról, melynek során Japán vezetésében túlsúlyba került a katonai elem, az állami fejlődés hajtóerejévé pedig az imperializmus vált. Részletesen olvashatunk Hirohito császár személyéről, s arról a tanácskozásról, melyen elhatározták: Japán feltétel nélkül megadja magát a szövetségeseknek, ezzel véget vetve a második világháborúnak. Remekül érzékelteti a Szerző a világháború utáni Japán demokratikus fejlődésének ellentmondásait, s több oldalról körüljárja, miért is lehetett Japán gazdasági fejlődése annyira kiugró. A történet az 1964. évi tokiói olimpiával zárul.
A modern Japán 1853-1964 című könyv egyik pozitívuma a tárgyilagosság. Buruma nem foglal állást, nem marasztal el el senkit ( kivéve a második világháború politikusait). Amit még feltétlenül ki kell emelnünk, az a szarkasztikus humor. Történelmi könyv olvasása közben régen szórakoztam ilyen jól. De ez a humor soha nem sértő, és soha nem ütközik a történettudományi objektivitás elvével.
Szóval, A modern Japán remek összefoglaló, és bevezető is egyben, mélyebb kutatásra,további monográfiák olvasására ösztönöz.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006.
Megtudhatjuk, miért zárkózott be a koraújkori Japán, hogyan viszonyultak a keresztény ( többnyire holland) misszionáriusokhoz, s mi a különbség a tradicionális Kína és a szintén nem kevésbé tradicionális Japán államberendezkedése között. Buruma leszámol azzal a tévhittel, hogy a Meidzsi-reformok azonnal " nyugatiasra" állították volna át Japán társadalmát és politikumát: bizony, a tradíció még sokáig tartotta magát, nem volt ajánlatos túlzottan kötődni a Nyugathoz.
Képet kapunk arról a folyamatról, melynek során Japán vezetésében túlsúlyba került a katonai elem, az állami fejlődés hajtóerejévé pedig az imperializmus vált. Részletesen olvashatunk Hirohito császár személyéről, s arról a tanácskozásról, melyen elhatározták: Japán feltétel nélkül megadja magát a szövetségeseknek, ezzel véget vetve a második világháborúnak. Remekül érzékelteti a Szerző a világháború utáni Japán demokratikus fejlődésének ellentmondásait, s több oldalról körüljárja, miért is lehetett Japán gazdasági fejlődése annyira kiugró. A történet az 1964. évi tokiói olimpiával zárul.
A modern Japán 1853-1964 című könyv egyik pozitívuma a tárgyilagosság. Buruma nem foglal állást, nem marasztal el el senkit ( kivéve a második világháború politikusait). Amit még feltétlenül ki kell emelnünk, az a szarkasztikus humor. Történelmi könyv olvasása közben régen szórakoztam ilyen jól. De ez a humor soha nem sértő, és soha nem ütközik a történettudományi objektivitás elvével.
Szóval, A modern Japán remek összefoglaló, és bevezető is egyben, mélyebb kutatásra,további monográfiák olvasására ösztönöz.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése