Jordán Gyula-Tálas Barna:Kína a modernizáció útján a XIX-XX.században
Kína történelme tragédiák történelme. Jordán Gyula és Tálas Barna kitűnő könyvéből kiderül, hogy amikor a mindenkori kínai vezetés érezte, hogy lépnie kell, akkor rosszul lépett, s ennek a rossz lépésnek emberszázezrek élete volt az ára.
Mert amikor a XIX.század közepén a nyugat-európai hatalmak megkezdték lassú behatolásukat Kínába, az ópimkereskedelem azonnal megélénkült. Ráadásul sikerült szétverni a tradicionális kínai közösségeket is. Amikor Kang Ju-vej memorandumokat írt a császárnak, az intézményes átalakítás már nem volt elegendő: az anyagi alapstruktúrákat, a gazdaságot és társadalmat kellett modernizálni. Szun kínai forradalmának győzelme azonban beletorkollt a nankingi évtized polgárbáhorúiba- a városi lakosság számára némi remény, a falusiak számára mérhtetelen nyomor. A Kuomintang hivatalnokai a világ egyik legkorruptabb állami intézményrendszerét építették ki.
Mao és a kínai kommunisták pedig olyan megalomán kísérletekbe fogtak, mint a nagy ugrás, az azt követő kiigazítási politika, majd a kulturális forradalom, amelyek a társadalom felforgatásán és gazdaság tönkretételén kívül semmilyen előnnyel nem jártak. Kína éhezett, mint a jordán-Tálas könyv egyik lábjegyzetéből kiderül, Pekingben az emberek már a faleveleket gyűjtötték. Nem tudományos kísérletek miatt, hanem azért, mert abból főztek levest.
Ugyanakkor az is kiderül a Jordán-Tálas szerzőpáros könyvéből, hogy Kína története mégsem csak tragédiák története. A csőd pillanatában mindig jött valami vagy valaki, ami vagy aki továbblendítette a fogaskerekeket. A jelenkori gazdasági fejlődés, a világ élvonalába való felemelkedés elképzelhetetlen Teng Hsziao-ping munkássága nélkül. Ha ő nincs, Kína az észak-koreai rendszerű jelképes mocsárba fulladt volna.
Jordán Gyula és Tálas Barna:Kína a modernizáció útján a XIX-XX.században című könyvét mindenkinek ajánljuk, aki érdeklődik a jelen gazdasági és társadalmi folyamatai, a gazdaság és társadalomtörténet, a 20.századi történelem iránt.
Napvilág Kiadó,2005.
Mert amikor a XIX.század közepén a nyugat-európai hatalmak megkezdték lassú behatolásukat Kínába, az ópimkereskedelem azonnal megélénkült. Ráadásul sikerült szétverni a tradicionális kínai közösségeket is. Amikor Kang Ju-vej memorandumokat írt a császárnak, az intézményes átalakítás már nem volt elegendő: az anyagi alapstruktúrákat, a gazdaságot és társadalmat kellett modernizálni. Szun kínai forradalmának győzelme azonban beletorkollt a nankingi évtized polgárbáhorúiba- a városi lakosság számára némi remény, a falusiak számára mérhtetelen nyomor. A Kuomintang hivatalnokai a világ egyik legkorruptabb állami intézményrendszerét építették ki.
Mao és a kínai kommunisták pedig olyan megalomán kísérletekbe fogtak, mint a nagy ugrás, az azt követő kiigazítási politika, majd a kulturális forradalom, amelyek a társadalom felforgatásán és gazdaság tönkretételén kívül semmilyen előnnyel nem jártak. Kína éhezett, mint a jordán-Tálas könyv egyik lábjegyzetéből kiderül, Pekingben az emberek már a faleveleket gyűjtötték. Nem tudományos kísérletek miatt, hanem azért, mert abból főztek levest.
Ugyanakkor az is kiderül a Jordán-Tálas szerzőpáros könyvéből, hogy Kína története mégsem csak tragédiák története. A csőd pillanatában mindig jött valami vagy valaki, ami vagy aki továbblendítette a fogaskerekeket. A jelenkori gazdasági fejlődés, a világ élvonalába való felemelkedés elképzelhetetlen Teng Hsziao-ping munkássága nélkül. Ha ő nincs, Kína az észak-koreai rendszerű jelképes mocsárba fulladt volna.
Jordán Gyula és Tálas Barna:Kína a modernizáció útján a XIX-XX.században című könyvét mindenkinek ajánljuk, aki érdeklődik a jelen gazdasági és társadalmi folyamatai, a gazdaság és társadalomtörténet, a 20.századi történelem iránt.
Napvilág Kiadó,2005.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése