Vitányi Iván: Az "Európa-paradigma"

 Vitányi Iván ( 1925-2021) magyar szociológus, politikus,író egyik legfontosabb, bár méltatlanul kevés figyelmet kapott alkotása Az " Európa-paradigma" című könyv. Vitányi ebben a munkájában azt vizsgálja, hogyan alakult az európai történelmi fejlődés, mitől más ez a kontinens, mint a többiek, hogyan látja saját magát, és hogyan látják más kontinensen élők Európát. Nagyon széles műveltséganyagra épül a könyv, ugyanakkor stílusa, nyelvezete közérthető, Vitányi mindenki számára relevánsan fejti ki gondolatait.

Azzal kezdi, hogy milyen sokat változott a történelem folyamán az Európa-fogalom. Az ókorban csak a hellén ( görög) és római világot számították Európának, mindenki más "Barbár" volt. Aztán ezek a barbárok döntötték meg a nyugatrómai birodalmat- nem katonai, inkább politikai értelemben. A középkorban Európa a kereszténység által jellemezhető térséget érintette. A dolog igazán a nagy földrajzi felfedezések után fordult meg. Ez az a pont, ahol- Vitányi szerint- az Európa-nem Európa megkülönböztetés már jóval több volt, mint egyfajta kulturális elkülönülés. Európában a földrajzi felfedezések a gyarmatosítás hatására új termelési mód alakult ki, az árutermelő kapitalizmus. Vitányi összehasonlítja Hegel és Marx véleményét erről a rendszerről. Hegel szerint a felvilágosodás nyomán kialakuló liberalizmus az emberiség történetében a legjobb rendszer, mert a lehető legnagyobb teret engedi az emberi szabadságnak. Marx szerint azonban annyira elnyomorítja, kizsákmányolja az egyént, hogy csak átmeneti lehet, és " újabb forradalom útján másik rendszerrel kell felváltani".

Vitányi ezután sorra veszi az európai fejlődés sajátos ismérveit.
1. A termelési rendszer kapcsán megállapítja: az újkorban Európában alakult ki az árutermelő gazdaság. A középkorban is volt mind városon, mind falun, árutermelés, de nagy a különbség:
- a középkorban a termelőegység ( ez többnyire a család) a felesleget szállította piacra
- az újkorban az árutermelés vált legfontosabbá, s felesleget fogyasztották el, vagy vásároltak valami mást az áruért kapott pénzből.
Az újkori Európában a csere tárgya csak dolog lehetett, míg más civilizációkban az ember is lehetett áru ( recenzens megkérdezné erről az Afrikából behurcolt rabszolgák véleményét). Európában, s csak itt, olyan tulajdonforma jött létre, mely " egyedül a dologi termelőerőket vonja hatáskörébe", azaz ezen a kontinensen az ember nem áru.
Háztartás és üzem elválik egymástól, az emberek " bejárnak dolgozni", ahol magas fokú munkamegosztás segítségével árut állítanak elő. Mindenki csak saját tevékenységi körében járatos, a céhes sokoldalúság eltűnik. Az átalakulás legfontosabb része a technika lesz. Modern városok jönnek létre, különleges szolgáltatásokkal.

2. A társadalmi rendszer ismérvei
Szekunder közösségek jönnek létre, ahol is az egy csoportba tartozók nem ismerik egymást ( recenzens szerint erre jó példa lehet a csepeli Weiss Manfréd Művek, 8000 alkalmazottal. Olyan, mint egy város). De említhetnénk az egyre  tömegesedő középiskolákat,egyetemeket is. Kiismerhetetlenné válik a gépezet, a megismerés maga is megismerés tárgya lesz. Szekunder közösség a modern értelemben vett állam, melynek üzemszerűségét szakszerű hivatalnokréteg biztosítja ( recenzens szerint itt illett volna megemlíteni Max Weber nevén kívül más társadalomtudósokat is, pl. Hajnal István történészét.). Társadalmi rétegek, a marxizmus terminológiájával osztályok alakulnak ki: munkásság, parasztság, polgárság, értelmiség, szolgáltató réteg. Ez utóbbi szerepe, pozíciója fokozatosan növekszik, míg a parasztság fokozatosan elhal, voltaképpen összeolvad a polgársággal ( egy újabb észrevétel: debreceni cívisek).

A harmadik nagy csoportja a változásoknak a társadalmi tudatot illető változások.
Remélem, sikerült ízelítőt adnom Vitányi Iván gondolatmenetéből. Az " Európa-paradigma" kivló, bár elfelejtett könyv. Történészeknek, szociológusoknak érdemes elolvasni. Okos, tanulságos mű. Leginkább már csak jobb antikváriumban érhető tetten.

Magvető Kiadó, Gyorsuló Idő sorozat, 1986.