Lawrence Freedman:A stratégia története

 Manapság mindennek van saját stratégiája. A háborúnak, az üzletnek, a fogyasztásnak, de még a magánéletnek is. Lawrence Freedman kitűnő könyvéből kiderül, hogy nem volt ez mindig így, s még ma is akadnak, akik bizonyos szituációkban nem alkotnak stratégiát. Freedman nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy áttekinti a stratégiai gondolkodás történetét a hadászatban, a politikában,az üzleti életben és társadalomtudományban. Az eredmény egy interdiszciplináris, történészek, közgazdászok, társadalomtudósok számára igencsak érdekfeszítő, monumentális méretű monográfia lett. 

Megtudhatjuk, hogyan született meg az ókori világban a stratégia fogalma, igaz-e az, hogy a stratégia tkp. taktikákból áll össze. Meglátjuk, milyen stratégiát alkalmazott Athén a perzsák ellen, illetve a déloszi szövetség a peloponnésszoszi szövetség ellen. Feltehetjük a kérdés:Niccolo Macchiavelli  esetében beszélhetünk-e hatalmi stratégiáról, vagy egyszerűen csak alkalmi,  érdekvezérelt hatalmi játszmák sorozatát tárja elénk a firenzei zseni. Valóban olyan nagy stratéga volt Bonaparte Napoleon, s ha igen, akkor miért szenvedett végül vereséget? Clausewitz stratégiája vezette győzelemre a 19.századi porosz seregeket, vagy csak a kitűnő helyzetfelismerés- vagy a kitűnő helyzetfelismerés is a stratégia része? Tényleg igaz, hogy a háború csak pénz, pénz és pénz? 
Hogyan került át a stratégia gondolkodás a katonai szférából az üzleti szférába? Henry Ford, a nagy iparmágnás, valóban a katonai világból hozta át saját üzleti stratégiáját- s ha igen, mi volt az oka annak, hogy a fordi modellt olyan hamar felülírták, s hogy oly gyakran került szembe a politikával? A New Deal egységes stratégia volt, vagy pedig csak egy erős szociális érzékkel, az igazságosság iránti fogékonysággal megáldott elnök törvényeinek gyűjtőneve? 

S hogyan került át a stratégiai gondolkodás a katonai és üzleti világból a társadalomtudományokba? Marx és Engels- s nyomukban Lenin- stratégiája kizárólag az osztályharc, a proletariátus hatalomátvétele körüül forgott? Milyen eszközökkel igyekeztek ezt megvalósítani? 
Az USA-ban és a Nyugat-Európában intézményesülő szociológia kidolgozta saját stratégiáit a társadalmi problémák orvoslására. Eredményesek voltak ezek a stratégiák? Segített valamit a chicagói szegények helyzetén a rengeteg szociológai vizsgálat és elmélet? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Freedman, nagyon behatóan, számtalan új információval és paradigmával gazdagítva a hazánkban elérhető szakirodalmat. 

Nagyon érdekes fejezetek- s különösen az amerikanisztikával foglalkozók számára ajánlottak- az amerikai elnökválasztások stratégiáját taglaló szövegrészek. Megtudhatjuk, milyen agytrösztöket foglalkoztattak az amerikai elnökök, egy-egy hazai vagy nemzetközi esemény hogyan befolyásolta választási kampányukat, s megismerkedünk a " királycsinálók" egy-egy jeles képviselőjével is. Nagyon örülök annak, hogy ezek a fejezetek is elfogulatlanok politikailag, nem " húz a Szerző szíve" egyik politikai táborhoz sem. 

A stratégia története elképesztően interdiszciplináris, nagyon alapos munka. Azoknak a szakembereknek ajánljuk, akiket a felsorolt témák valamelyike foglalkoztat. Érdemes lenne egyébként egy magyar szempontú áttekintést írni a stratégiáról. Azt gondolom, ez már egy következő kutatónemzedék feladata lesz. 

Fordította Antal Gábor
Antall József  Tudásközpont, 2020.