H.Haraszti Éva:Kossuth angliai éveiről

 Kossuth Lajos a magyar történelem egyik legismertebb személyisége. Sokat tudunk reformkori pályafutásáról, az 1848-449-es forradalom és szabadságharcban betöltött szerepéről. sokkal kevésbé ismert számunkra az a néhány évtized, amit a magyar história ikonikus alakja emigrációban töltött, megfordulva Európa szinte minden országában és persze az Amerikai Egyesült Államokban.
H. Haraszti Éva: Kossuth anglai éveiről című könyve segít megismerni ezeknek az évtizedeknek a Kossuthját: meglátjuk, hogyan egyre inkább reálpolitikussá, függetlenségi terveit egyetlen pillanatra sem adva fel. A Kossuth anglai éveiről című kötet négy tanulmányt tartalmaz. E rövid könyvajánlóban mindegyikről írok néhány gondolatot, peóblom összefoglalni H.Haraszti Éva kitűnő írásainak lényegét. 

Kossuth mint angol újságíró. Kossuth Lajosnak, Angliába érkezve, sem megélhatése, sem szócsöve nem volt. Volt viszont híre. Ezért aztán két angol újság, a The Sunday Times, és az elsősorban munkások által olvasott, radikális Atlas lehetővé tette számára, hogy publikáljon. Mindkét újságba írt cikkeinek témája elsősorban az euópai helyzet. Volt azonban egy kis probléma:Anglia hivatalos politikai elitje a Habsburg Birodalom egysége mellett foglalat állást. Palmerston, aki ebben az időben lett külügyminiszterből minsizterelnök, meghallgatta ugyan Kossuthot és híveit, de igazából semmit nem tett a magyar ügyért. Amúgy is:a társadalmi békére rendkívül kényes Angliában Kossuth afféle lázadónak számított, a nemesség gyanakodva fogadta. Egy éven át írt a két lapba, szerződésének lejárta után nem hosszabbítottak vele. 

Anglia, a száműzöttek menedéke. 1823 döntő fontossgú évszám az európai történelemben. Az angol törvényhozás ekkor mondta ki, hogy senkit, akit politikai menekült, Nagy-Britannia nem utasít ki. Ettől fogva özönlöttek a politikai menekültek Angliába. Lengyelek, írek, belgák, olasz anarchisták, német marxisták ( többek között Marx , aki 30 évig élt Angilában), franciák (ők Jersey szigetén valóságis kis kolóniát hoztak létre) . De vajon hány politikai menekült élt Angliában? 1851-ben 50 289 fő, ami az angol és walesi lakosságnak mindössze 0,28 %-a. Olyan szempontból jelentett problémát a menekültkérdés, hogy Anglia nem akarta, hogy ezek a menekültek forradalmi szervezkedést hozzanak létre angol földön, és onnan térjenek haza fegyverekkel, stb. Tehát az angol politikai vezetés ( Viktória királynő különösen) nem akart diplomáciai konfliktust egyik európai állammal sem. Amíg a menekült meghúzódott, tengette életét, addig nem volt semmi baj. Amikor pl. már fegyvereket rendelt, vagy röplapokat nyomtatott- mint Kossuth-, akkor már problémássá vált az illető személy, megkezdődött rendőri megfigyelése. Ha pedig a menekültek egy csoportja még politikai gyűléseket is tartott, akkor már minden ok megvolt a rendőri megfigyelésre. H.Haraszti Éva külön kiemeli egy hoszonéves fiatalember, John Hitchen Sanders, tevéknységét, aki Kossuthot is figyelte. 

Kossuth És Anglia. Adalékok, 1849-1853. Kossuth semmiféle illúzióban nem ringatta magát az angolokkal kapcsolatban. Tudta, hogy csak akkor számíthat tőlük segítségre, ha az megfelel az ország érdekeinek. Az 1840-es években egy Blackwell nevű ügynök tájékoztatta az angol vezetést a magyarországi politikai helyzetről. A szabadságharc alatt Kossuth diplomáciai embereit Palmerston nem is fogadta. A szabadságharc után egy kettősség figyelhető meg:
- az angol sajtó nagy rásze magyarpárti volt, elítélte Ferenc Józsefet, Haynaut és az orosz beavatkozást. Egyedül a Times volt magyarellenes.
- a politikai elit támogatta a Habsburgokat, Palmerston helyeselte az orosz beavatkozást. Viktória királynő pedig kijelentette Kossuthról, hogy közönséges csaló. 
A 19. századi brit elit nagyon tartott a forradalom eszkalációjáról, egy európai forradalmi hullám kirobbanásától. Éppen ezért soha nem volt teljes a bizalom az angol kormányzat és a 100-200 főből álló magyar emigráció között. 
Amrikában teljesen más volt a hozzáállás. Üdvözölték Kossuthot, mint európai szabadsághőst, rengeteg pénzadomány gyűlt össze stb. 

A krími háború.Ezzel kapcsolatban kicsit vissza kell mennünk az időben, meg kell értenünk az akkori közélet iránt érdeklődő emberek gondolkodását. Sokan akkoriban úgy gondolták, hogy lesz egy nagy háború, mely eldönti, a feltörekvő gyarmattartó nagyhatalmak közül melyik marad versenyben a világ vezető hatalma címéért. Amikor a krími háború kirobbant, sokan azt gondolták, ez lesz az. Aztán Ferenc József húzott egy meglepőt: nem segített az oroszoknak. Ezzel pedig átírta a világtörténelmet. 

Ajánljuk H.Haraszti Éva történész Kossuth angliai éveiről című könyvét történészeknek, történelemtanároknak, egyetemi és főiskolai hallgatóknak. 

Akadémiai Kiadó, 2002.