Fábián László:Thanatosz fáklyája

 Fábián László kisregényével kapcsolatban két irodalmi-kultúrtörténeti trendet kell megemlíteni. Az egyik:a magyar irodalom mindig is rendkívül bő terméssel kényeztette el kedvelőit, így aztán előfordul(t), hogy nagyaon magas színvonalon megírt könyvek, novellák, versek elkerülték a széles olvasóközönség figyelmét. A Thanatosz fáklyája is ezen remekművek közé tartozik: valahogy elkerülte a kritika és a közönség figyelme, pedig Fábián László műve tényleg annyira remek próza, hogy minden könyvszerető embernek el kellene olvasnia. 
A másik: az 1980-as években egy enyhült a kommunista cenzúra, egyre szabadabban lehetett beszélni az 1950-es évek, azaz a Rákosi-korszak törvénysértéseiről ( arról nem, hogy törvények maguk is jogsértőek voltak...). A Thanatosz fáklyája bőségesen és igazul szól ezekről a keserves időkről. 
Thanatosz görög mitológiai alak, ő az, aki levágja egy ember hajtincsét, lelkét pedig magával viszi az alvilágba, a sötétség bitodalmába. A pszichológiában Freud a thanatoszi ösztönvilágot a halállal, a pusztítással,a rombolással azonosította. 
Mivel Fábián László kisregényének nem a cselekmény, hanem az azok mögött húzódó lélektani folyamat a lényege, spoiler helyett afféle értelmezést, elemzést adunk ebben a könyvajánlóban, távolról sem a teljesség igényével. 
A mű főhőse egy öregember (nevét nem ismerjük meg), aki a falu szélén él feleségével egy lerobbant házban, agyvérzése és részleges bénulása óta furcsa gondolatai és beszédei vannak, a falusiak bolondnak tartják. Ez a öregember üldögél egy tó szélén ( horgásztóról van szó, messzi földről is odajárnak, ennek ellenére az öreg abban fürdik, ami még egy adalék ahhoz, hogy mekkora különc). Az öregember arra gondol, hogy miért nő mindenféle dudva az ő kertjében, miért nincs rendesen lekaszálva soha ( erről eszünkbe juthat Ady Endrének A magyar Ugaron című verse). Meg az is sokszor eszébe villan, hogy a faluban vörös a föld, agyagos, míg az ő kertjében már fekete, poros, és nem érti, hogy miért van ez így. Nagy súly nyomja az öreg lelkét:börtönben ült a rossz hírű ötvenes években. Kuláknak tartották,miután kigyulladt az általa őrzött nádas, két rendőr jelent meg a házában, felmásztak a padlásra, és ott "találtak" egy pisztolyt, őt összeverték,elvitték, és koncepciós tárgyalás után börtönbe csukták. Szegény anyja belepusztult a bánatba, de hősünket még anyja temetésére sem engedték el. Még rabtársai is kinevették, amikor ezt kérelmezte az őröktől.Amikor hosszú évek múlva kiengedték, lesöpörték a padlását, zsírosbödönjét pedig elkobozták, tartalmát a községi boltban árulták, megszégyenító módon kiírva, hogy ki az az élelmiszerrejtegető kulák, akitől ezt elkobozták. hihetetlenül sok sérelem érte hősünket, természetes, hogy idegrendszerét, egész személyiségét megviselték a történtek. A Thanatosz fáklyája azoknak a millióknak állít méltó emléket, akiket a kommunista diktatúra meghurcolt, ártatlanul szenvedésre ítélt. ( Talán ezért kerülte el a könyv az 1980-as évek kritikusainak figyelmét- nem akarták " feltépni a régi sebeket", azaz nem akarták ,hogy még köztünk élő, a diktatúrát kiszolgáló emberek felelősségvonására való utalásként értelmezzék a kisregényt.). 

Van a Thanatosz fáklyjának egy metaforikus olvasata, amely szintén izgalmas. A falu Magyarország, az öregember az igazi, történelmi traumák idején is tartását őrző magyar nép, a vörös föld a diktatúrák alatt senyvedő ország, a falu népe pedig a kompromisszumokba  süllyedt magyar társadalom, a tó pedig minadzon lehetőségek gyűjtőhelye, amivel elmulasztotunk élni, mulasztásaink gyűjteménye. Így, allegorikusan is lehet olvasni a könyvet, szerintem így még izgalmasabb. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti az irodalmat és történelmet, nyelvezete, mondatszerkesztése nem könnyű, inkább " haladó Olvasók" számára befogadható, de megéri az intellektuális erőfeszítés, mert az eredmény: lélekmelegítő, önazonosság-fejlesztő, színvonalában pedig: világraszóló. Talán antikvárimok

Magvető Könyvkiadó, RaRe sorozat,1982.