Csaplár Vilmos:Edd meg a barátodat!

 Csaplár Vilmos:Edd meg a barátodat!című könyve egyszerre történelmi regény,családregény és fejlődésregény ( igen, a szó goethe-i értelmében). Egy magyar fiatalember felnőtté válását meséli el, és az 1940-es-60-as évek között játszódik, a huszadik századi magyar történlem egyik legmozgalmasabb időszakában. Csaplár Vilmos bemutatja, hogyan serdült fel és illeszkedett be egy generáció a Rákosi-féle kommunizmus, az 1956-os foradalom és szabadságharc, valamint a puhább, de kommunista Kádár-rendszer idején. 
Ebben a könyvajánlóban arról szeretnék írni, miért is tetszett nekem ez a könyv, s miért javaslom elolvasásra minden történelmet és irodalmat szerető magyar embernek. 

1. Példamutató az Edd meg a barátodat! történelemábrázolása.A történelmet alulnézetből, az egyszerű, városi kispolgár nézőpontjáből mutatja be a könyv, a nagypolitikai változások csak háttérként szolgálnak- de olyan háttérként, mely beleissza magát a mindennapokba, lehetetlen előle elfutni. A politikatörténeti vonatkozásokról annyit, hogy Csaplár Vilmos nem kényszerít semmilyen ideológiát az Olvasóra,nem vonalas, nem revizionista, bemutatja az események alaulását úgy, ahogy az- jelenlegi ismereteink és a Szerző tapasztalatai alapján- valójában zajlott. Nem történelem-okítás zajlik, hanem igazi regényt olvasunk.
2. Méghozzá olyan regényt, mely epizódokból építkezik, s ezen epizódok jelentős része derültséget ( mondjam, hogy röhögőgörcsöt) vált ki az Olvasóból. 
- A regény nyitóepizódja, a kis Lilik biliztetése, hát az felejthetetlen. A magyar irodalomban a biliztetés témájában ( ami bizony eléggé mindennapi téma sok család számára) ennél jobbat még nem olvastam. Persze, lehet ezt a nyitóepizódot allegoriksan is értelmezni:Lilik jelképezi a magyarságot, a Nő pedig azokat a mindenféle nagyhatalmakat, melyek közrejátszottak vagy próbáltak közrejátszani abban, hogy történelmünk így alakuljon. Lilik próbál ellenállni a Nő kedvességének, de gyermekszívvel érzi, hogy itt ővele valami nagyon furcsa és groteszk játékot játszanak.
- Másik, igen-igen mosolyogtató ( miért szégyellem leírni, hogy röhögtető? valami baj van velem!) epizódja a regénynek, az 1956 forró napjaiban összehívott lakógyűlés. Itt derül ki, hogy a megelőző tíz év atomizálta a magyar társadalmat, szétverte azokat a jól kialakult struktúrákat, melyeknek az lett volna a feladata, hogy egybentartsák a közösségeket. A volt bérbeadók azonnal úgy tekintik, hogy a forradalom eltörölte a kommunizmust, tehát újra ők szedhetik a bérleti díjat.Az egyetemisták az ágyból másznak elő. Prull bácsi továbbra is kedvenc helyén őrködik- a budin. Miután a sebtiben összehívott lakógyűlésen mindenki szanaszéjjel szidalmaz mindenkit (még az egyetemistákat is), majd pénzt dobálnak a bérbeadók felé, jön a szovjet támadás. Meneküüljünk le a pincébe- csakhogy nem találják a kulcsot, sőt ,azt sem tudja senki, kinél is kellene lennie a kulcsnak ( a kulcs is metafora). Végül szanaszét szalad a társasag- s ki szedi össze az eldobált pénzt? A kurva. 
Erre a lakógyőléses epizódra szerintem még Örkény is büszke lett volna. Nagyon jól megírt, kifogástalan része a műnek.
3. Van ám itt valami ,amiről feltétlenül szólni kell. Az Edd meg a barátodat! című regényben rengeteg a szexualitással kapcsolatos gondolat,jelenet. De ezek soha nem öncélúak! Csaplár Vilmos kiválóan használja ezeket az epizódokat, gondolatokat is egyfelől a fiatalság ellentmondásos fejlődésének, fel-növekvésének  ábrázolására, másfelől a szatirikus hangulat fokozására. Egyetlen olyan mondatot nem találtam a könyvben, melyet úgymond " erkölcsileg már túlzásnak éreznék". Pontosan illeszkednek a dolgok a maguk keretébe. És ez jó, ad valami kifejezhetetlen belső harmóniát a regénynek. 

Kinek ajánljuk Csaplár Vilmos: Edd meg a barátodat! című könyvét? Irodalom- és történelemkedveló felnőtt olvasóknak mindenképp. Fiataloknak annyit azért javasolnék, hogy legalább alapfokon nézzenek utána a huszadik század magyar történelmének, mert csak így érthető meg a csaplári világkép. Nagyon jó könyv,érdekes, igényes, szórakoztató! 

Kalligram Kiadó, 2013.