Peter Handke:Az ismétlés

Peter Handke osztrák író, a 2019.év irodalmi Nobel-díjasa, Az ismétlés című regényében a ma élő ember és a történelmi múlt viszonyát vizsgálja, pszichológusi és művészi alapossággal. A regény főhőse olyan családba születik, amelynek egyik őse egy rablóvezér-parasztfelkelő volt ( ki hogy látja a történelmet), és ez az átok végigkíséri a család életét. Annyira zavarja az apát a zavaros múltú ős, hogy családjával másik faluba költöznek, az apa teljesen a munkájába feledkezik, az anya a gyerekeibe, de ezt a gyerekek egyre kevésbé tolerálják. Egyszer csak a nagyobbik fiú eltűnik. Egyszerűen nem ad életjelt magáról. Az apa sejti, hogy miről van szó ( lázadás, menekülés az ősi átok hatalma alól), az anya azonban, természetes ösztöneit követve, ragaszkodik gyerekeihez. A kisebbik fiút küldik Jugoszláviába ( a könyv az 1960-as években játszódik), hogy keresse meg a bátyját.
A történetet a kisebbik fiú szemszögéből olvassuk. Félénk, gátlásos az iskolában, ambíciótlan felnőttként- és mindig, újra és újra előjön a régen halott rablóvezér- parasztfelkelő emléke. ami igazából nincs is, csak egy név, még arc sem társul hozzá, nem ismeri őt senki, csak valamin nyomasztó dolog a múltból.
A regényben sok az idő- és térbeli váltás, de ez a nyolcvanas évek divatja. De a művet semmiképpen nem nevezném posztmodernnek. Világosan követkehető a cselekmény, érthetők a mondatok, nincs nyelvi játék. Ez csak javára válik Az ismétlésnek.

Sokan vitatták Peter Handke Nobel-díjának jogosságát. Aki elolvassa ezt a könyvet mely a nagy osztrák író fiatalkori alkotása, abban minden kétség eloszlik. Remekmű.