Csák Viktor:Silent Zone

Egyszer minden rendszer véget ér. Egyszer minden birodalom megbukik. Egyszer eljön az idő amikor a mai világrendnek is vége lesz. 
Csák Viktor könyve ebbe az időbe visz el bennünket. Egy olyan világba, ahol senki nem lehet biztonságban, ahol a nyugalom, a béke, a teljes család már csak emlék. Ahogy haladtam előre a könyvben, lapról lapra, egyre inkább elárasztotta az érzékeimet a mű:éreztem az a büdös szagot, amit a veszettek keltenek maguk körül, hallottam az agyonmart és ízekre szedett prérifarkas sikoltását- és ekkor döntöttem el, hogy ajánlani fogom Csák Viktor könyvét. Mert egy jó thriller, egy jó horror pontosan erről szól:nemcsak az intellektusra vagy a hétköznapi értelemben vett "érzelmekre" hat, de az ember biológiai létezésének alapköveire, az érzékekre is: a szaglásra, tapintásra, a látásra ( külső és belső látás összekeveredik). A Silent Zone pedig ilyen könyv. Szóval, Csák Viktor alkotott egy remekművet. E könyvajánló nem készül többre, minthogy felkeltse az Olvasó érdeklődését a könyv iránt. Amelyet, ha elolvasunk, valami furcsa, megfoghatatlan, de nem kellemetlen kaland részesei lehetünk. 

Valamikor a 21.században, az Újvilág egy nagyvárosában, pánik tör ki. Valamiféle vírus hatására az emberek egy csoportja minden biológiai vonásában megváltozik: karmaik nőnek karjuk meghosszabbodik, arcuk a felismerhetetlenségig eltorzul, és rendkívüli futósebességre lesznek képesek. Mikor már több száz ember megferetőzödött, válik nyilvánvalóvá, hogy ezek az újfajta lények emberi vérrel és hússal táplálkoznak. Észak-Amerika lakói pánikszerű menekülésbe kezdenek: megpróbálnak eljutni egészen Argentínáig, hátha oda már nem hatol el a vírus. A túl sok menekült láttán a hatóségok észbe kapnak:lezárják a Panama-csatornát, a szárazföldi autóutakat, Európa és Kína pedig minde kapcsolatot megszakít az amerikai kontinenssel. Ahol egyre inkább terjed a veszettség, egyre több ember esik áldozatul a csapatban vadászó hordáknak. 
Az emberek különböző túlélsi stratégákat fejlesztenek ki. Nelson beköltözik egy elhagyott erdészházba, megpróbál szuperbiztonságos kolóniát létrehozni. Azt eléri, hogy csatlakozzanak hozzá az emberek, de egyre többen érzik úgy, hogy túlzottan veszélyes, ha egy helyben maradnak. A média nélküli világban hírek keringenek egy messzi kolóniáról, amely a tengeren lakik, és akár hétszáz főt is képes befogadni. Raúl vezetésével megpróbálnak ide eljutni, de a veszettek folyamatosan támadják őket. a kolónia területén kívül semmi sem biztonságos. 
Teljesen más strétégiát követ Cassius és családja, különösen legnagyobb lánya, Abigail. Ők kis mikro-közösségként megpróbálnak eljutni a szubtrópusi területre, amely állítólag még biztonságos. Abigailben azonban felébred a humanista, és éhező asszonyt illetve kisgyermeket is befogadnak. A kicsi azonban túl nagy zajt csap, megtalálják őket a veszettek, és Cassius és Abigail kivételével mindenkit lemészárolnak. A lánynak igen erős lelkiismeret-furdalása van, és megpróbál kompenzálni. De mindig egyre nagyobb és nagyobb lesz a veszély. Spoiler itt vége. 

Valahogy az volt a legszimpatikusabb ebben a könyvben, hogy az apokalipszis ellenére az emberekben megmarad a humánum. Abigail magához veszi a magára maradt kölyökkutyákat, Cassius is egyre közelebbi barátságba kerül a kissé ügyefogyott, de az autókhoz remekül értő Daviddel, Megan igazi anyaként viselkedik, stb. Jó tudni, hogy ha egyszer majd vége is lesz ennek az egésznek, mi akkor is emberek maradunk. 

Writing Systems Kft, 2023.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Gyürk Sarolta:A kút. Meghökkentő történetek, kriminovellák