Sylvia Nasar:A nagy hajsza.A közgazdasági eszme története

 A közgazdaságtan történte-beleágyazva a múlt komplex történelmi valóságába? Vagy a 19-20.század története-a közgazdászok munkáin keresztül? Is-is.Sylvia Nasar kiváló könyvét így is, úgy is olvashatjuk. Egy mindenesetre biztos:hogy hasonló könyvet még nem írt senki. Nasar könyvéből megismerhetjük, hogyan viszonyultak az egyes korok vezető közgazdasági elméi ( pl. Smith, Malthus, Irving Fisher,Schumpeter,Keynes, Hayek és sokan mások) az adott évtizedek problémáihoz, milyen megoldási kísérleteket dolgoztak ki, s ezeket az ötleteket hogyan fogadta a politikai hatalom. A könyv elsősorban az angolszászokra irányítja figyelmét, de bőven terepet és szerepet kap benne az első világháború utáni Ausztria gazdasági- társadalmi helyzete.
Egy 610 oldalas,kitűnő szakkönyvről igen nehéz olyan könyvajánlót írni, melyben a történet minden fontos szereplője megjelenik, és méltó szerepet kap. Nem is vállalkozhatom erre. Inkább kiemelném azokat a témákat, fejezeteket, melyekben mélyebben elmélyültem, s amelyekhez, úgy gondolom, tudok valamelyes személyes reflexiót is fűzni. 

1. Érdekes, hogy milyen nehezen figyeltek fel az amerikai közgazdászok a kibontakozó kapitalizmus válságtüneteire. Míg Európában már a 19.század első évtizedeiben eljutottak arra a felismerésre, hogy az árutermelő kapitalista rendszernek bizony, lesznek vesztesei, addig az USA-ban diadalmenetként élték meg a világ átalakulását. Sokan világtörténelmi küldetésnek hitték, hogy Amerikának kell a változások élére állnia. A bonyolult rendszer elméleti megalapozottsága igen gyenge volt:recenzens jókat nevetett azon, mikor egy egyetemi oktató mechanikus gép által próbálta a közgazdaság matematikai modelljét megalkotni. Képzelem, ahogy egyik edénybe szimbolikusan öntögették a bevételt, a másikba a kiadást, egészen addig, míg meg nem teremtődött az egyensúly.....igen muris lehetett a hallgatók számára is. Európa ekkor már jóval előrébb tartott elméleti közgazdaságtan területén. 

2. Roppant korrekt ember lehetett Irving Fisher:a közgazdasági elméleteit a saját befektetésein keresztül próbálta ki. Alkalmazottainak pedig mozgóbért kínált: az infláció növekedésével és csökkenésével változtak a bérek. Bérnövekedés idején nem is volt ezzel semmi baj, viszont, ha csökkentek a fizetések, a felháborodott munkatársak bejártak Irving Fisher irodájába üvöltözni. Hiába próbálta csitítani a munkatársakat Fisher, ők nem a reálbérük szintentartását szerették volna, hanem növekedést, mindenféle külső tényezőtől függetlenül.Érdekes kezdeményezés volt ez, de megbukott. A 21.szzadban a szakszervezetek nem is engednének ilyesmit. 

3. Megdöbbentő. mennyire nem látták át a korabeli közgazdászok az 1929-es nagy gazdasági világválságot. Sem Fisher, sem Keynes, sem Roosevelt nem mindig a megfelelőt lépte.  Fisher odáig ment, hogy egy cikkében igyekezett megnyugtatni az olvasóközönséget ( nagy részük tőzsdei befektető), miszerint nincs is akkora baj, néhány pappír cserélt gazdát, viszont maga a termelőegység, tehát a fizikai vagyon érintetlen maradt. Amikor Fisher cége részvényeinek értéke 58 dollárról 1 dollárra esett, a világhírű közgazdász valószínűleg megváltoztatta a véleményét. 

Kiknek ajánljuk Sylvia Nasar: A nagy hajsza című könyvét? Sok országban ( derül ki az előszóból) egyetemeken, főiskolákon a " Bevezetés a közgazdaságtanba" kurzusokon használják ezt a kötetet. Jómagam azt gondolom, inkább valamivel haladóbbaknak kellene olvasni ezt a könyvet. De mindenképpen fel kell venni a bakancslistára, mert nagyon érdekes, fontos, lenyűgöző stílusú munka. Sokat tanulhat belőle közgazdász, történész, szociológus. 

Fordította Hojdák Gergely-Pete-Pikó Erzsébet. Gondolat Kiadó, Budapest, 2016.