Sigrid Bratlie-Hallvard Kvale:A jövő embere

 A könyv alcíme:A biotechnológiai forradalom és annak hozadéka az emberiség számára
Sigrid Bratlie és Hallvard Kvale könyve elmondja nekünk, milyenek is leszünk néhány évtized múlva. Bevezeti az Olvasót a biotechnológia és a nanotenchnológia legújabb eredményeibe, kutatási trendjeibe, értékeli az új toudományágaknak az emberi testre, lélekre és társadalomra gyakorolt hatását. Véleményét objektíven, vitás esetek, folyamatok esetén mindkét oldal álláspontját figyelembe véve fogalmazza meg. A jövő embere igen hasznos útmutató lehet mindazok számára, akiket érdekelnek a biológia, az orvostudomány, a biotechnológia- és úgy általában, a természettudományok fejlődése, eredményei. 

Megtudhatjuk, hogyan születik az ember, hogyan fejlődnek a sejtek a fogantatástól a születésig. Megismerjük a gének szerepét, felépítését, azt, hogy mennyi van belőlük egészséges emberi szervezetben ( kb. huszonháromezer), megtudjuk, mit nevez a szakmai szleng " hátartási gének"-nek, illetve, hogy meddig kell visszamennük, hogy- alapul véve azt, hogy az evolúció szabályai mindig is ugyanolyanok-  közös őst találjunk az egérrel. Külön alfejezet foglalkozik az ízlés és az ízlelés kialakulásával. Már itt felvetődik az Olvasóban a kérdés: lehet-e ezeket az alapvetően örökkletes tényezőket módosítani, nem jár-e veszéllyel ez a módosítás. Szerzők megmagyarázzák, milyen pozitív és negatív hozadékei lehetnek annak, ha mesterségesen megváltoztatjuk az ízlélést. A keserű íz észlelése ugyanis nagyon fontos evolúciós szerepet töltött be őseink életében:ez segített megkülönböztetni a mérgező növényeket az ehetőktől. Ha nem éreznénk keserű ízt, jóval több rossz ételt fogyasztanánk el. 
Bratlie és Kvale: A jövő embere című könyvéből megismerkedünk olyan próbálkozásokkal, melyek során kutatók a gének módosításával próbáltak kizárni örökletes betegségeket. Egy kínai kutató például létre kívánt hozni olyan magzatokat, melyek nem öröklik a HIV-re való fogékonyságot. Csakhogy még nagyobb bajt csinált, mert olyan, korábban jelen nem lévő génmutaátciókat idézett elő a magzaton, melyek más betegségekre fogékonnyá tették őket. Szó esik egy orosz kutatásról is, melynek során az örökletes halláskárosodást próbálta kizárni egy kutató, szintén vitatható módon. Az ilyen kísérleteket Szerzők egyértelműen elítélik. 
Szintén etikai vitát kavarnak az életminőség megjavítását vagy életkor meghosszabbítását célzó kísérletek. Az első kérdés máris az, hogy ezek az eljárások sok pénzbe kerülnek, tehát óhatatlan, hogy világnépesség gazdagabb része részesülhet ezekből a tudományos eredményekből, a szegényebbek pedig kimaradnak belőle. Az életor-meghosszabításra irányuló kísérleteknek ezenkívül van még más társadalmi vetülete is.
- Ha megnő az életkor, akkor tovább kell dolgozni. A nyugdíjrendszerek már így is válságban. Van-e értelme annak, hogy azért hosszabbítsuk meg az életkort, hogy tovább dolgozhassunk? Hogyan viszonyulnának ehhez a nemzetközi nagyvállalatok? Jutna-e elegendő munkahely a fiatalok számára?  S- ezt már recenzens teszi hozzá- még nagyobb lenne a generációs szakadék a fiatalok és öregek között. Pedig már így sem kicsi...
- Nagyon fontos azt tudni, hogy jelenleg az orvostudomány nem ismer olyan eljárást, amellyel meg lehet akadályozni, hogy valaki élete vége felé rákos vagy Alzheimeres legyen. Az életkor meghosszabbítása- jelenlegi ismereteink szerint- annyit jelentene, hogy az egészségben töltött évtizedeket hosszabbítanánk meg. Tehát a "páciens" előbb vagy utóbb úgyis megkapná az idős korra jellemző betegségeket, csak éppen sokkal idősebb korban. Ez pedig azt jelentené, hogy jóval gyengéb immunrendszer mellett, növelve a halálozási rátát. Nekem a könyv ezen gondolatmenete nagyon "megmaradt", gondolkodásra érdemes módon. 

Ajánljuk a Bratlie-Kvale szerzőpáros könyvét orvosoknak, biológusoknak, a jövő tudományos kutatóinak és mindazoknak, akiket érdekel a tudomány jövője, az emberiség útja, a jövő embere.

Typotex Kiadó, Budapest, 2022,fordította Petrikovics Edit.