Lengyel Dénes: Jókai Mór

 A huszadik század első felében Jókai Mór maga volt a magyar prózairodalom. Senki nem kérdőjelezte meg írói nagyságát, generációk nőttek fel nagyszerűbbnél nagyszerűbb könyvein. Aztán eljött a második világháború vége, egyben a kibontakozó hidegháború kezdete. Magyarországon a kultúra és a könyvkiadás irányítását a kommunisták ragadták magukhoz. Ők meglehetősen gyanakodva fogadták Jókai Mór írói életművét és személyiségét. Reakciósnak, túl polgárinak tartották, inkább a kortárs szocialista-realista irodalomra helyezték a hangsúlyt. Az 1960-as években aztán oldódott a Jókait ( is) körülvevő fagyos légkör, újra elkezdték könyveit kiadni ( egész sorozatot szenteltek életművének), Jókai a legolvasottabb magyar íróvá vált- halála után több, mint öt évtizeddel. Lengyel Dénes könyve hosszú idő után az első olyan munka volt, mely beható módon, magas szakmaisággal, de a művelt laikus Olvasó számára is érhető módon elemezte a Jókai-életmű egészét. Lengyel Dénes irodalomtörténeti műve maga is az irodalomtörténet részévé vált. E rövid könyvajánlóban egyfajta bevezetőt nyújtva, megpróbálunk néhány ma is releváns elemet kiemelni ebből az elemzésből, ezáltal próbálván kedvet teremteni az Olvasáshoz. 

Lengyel könyvének Bevezetőjében kiemeli, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után mennyire sokat jelentettek Jókai könyvei (többek között a Sajó álnéven publikált, 1850-ben megjelent Forradalmi és csataképek) a korabeli, meglehetősen elkeseredett olvasóközönségnek. Rámutat, hogy Jókai azóta is a legolvasottabb magyar író ( azért hozzátehetjük:sokszor a hivatalos kultúrpolitika ellenében), és a modern médiumok, a film, a rádió, a televízió is feldolgozták műveit. 
Lengyel Dénes kiemeli Jókai titokzatosságát ( idézi Mikszáthot, aki szerint Jókai " olyan, mint a selyemgubó), s az életmű nehezen elemezhetőségéhez, sokrétűségéhez példaként említi második feleségéhez írott, nem éppen az életmű legszebb darabjaihoz tartozó szerelmes leveleit- Jókai még ebben is elzárkózik, még ezekben a meglehetősen személyes lírai hangvételű költeményekben sem mutatja meg valódi énjét. 
Olvashatjuk,hogy iskolás korában Jókai Mór gyenge, beteges gyermekként gyakran volt céltáblája társai gúnyolódásának. Szó szerinti idézetet olvashatunk A tengerszemű hölgy című művéből, amikor is Bagotay Mukit úgy odavágta a szoba legszebb darabját képező kanapéhoz, hogy az illusztris bútordarabnak letört a karja. 
Szó esik, már a Bevezetőben, a Jókai-féle becsületkódexről. Jókai minden műve nagyon szilárd erkölcsi értékrend mentén épül fel. Ennek elemeit Szerző a hazaszeretetben, önzetlenségben, a szociális gondoskodásban, a szegények, az özvegyek és árvák támogatásában, valamint ezzel párhuzamosan a lovagias becsületvédelemben látja. 
Kiemeli Jókai hűségét, mely meglehetősen ellentmondásos szituációkat teremtett, például akkor, mikor az író felnevelte Lukanics Ottiliát, egy volt 48-as bajtársa lányát. Aztán a lány felnőtt, Jókai pedig szerelmes lett...az eset majdnem Jókai és Laborfalvi Róza válásához vezetett. 
Van egy nagyon találó,és a Jókai- életmű egészének megértését elősegítő gondolat a 7. oldalon. Jókai világképe a reformkor és a szabadságharc idején alakult ki, s ebbe az életműbe csak az fért bele, ami a kor szokása szerint kifogástalan volt. Ha a híres Egy magyar nábob című regényt nézzük,látjuk, hogy a kicsit nagyvilági Mayer- lányok mennyire éles ítéletben részesülnek a környezet felől. 
Lengyel hosszasan tárgyalja azt a kérdést, hogy Jókai valóban romantikus volt-e. Jómagam azt gondolom, hogy ennek az országnak prózaírói közül senki nem volt romantikusabb. 

Ajánljuk Lengyel Dénes könyvét nemcsak szakmabelieknek ( írók, irodalmárok, egyetemi hallgatók), hanem mindazoknak, kiket érdekel egy író-óriás élete, munkássága. 

Gondolat Kiadó, Magyar Írók sorozat,1970.