Vámos Miklós:Ötvenhét lépés

Vámos Miklós: Ötvenhét lépés című regényében négy nő és egy kastély sorsán keresztül mutatja be Magyarország és a közép-európai térség huszadik századi történelmét. Történelemértelmező regényről van szó,nagyon komoly irodalmi eszköztárral. Vámos Miklós ugyanis megkísérli rekonstruálni a különböző társadalmi rétegekhez tartozó regénykarakterek élőbeszédét, ezzel igazán élővé, humorossá teszi könyvét- s ez a humor remekül ellenpontozza magának a történetnek meglehetősen tragikus, szomorkodásra ingerlő voltát. Kitűnő könyv az Ötvenhét lépés, mindenképpen a modern magyar regény élvonalához tartozik, csakúgy, mint Vámos Miklós jónéhány más műve. 

Mielőtt rátérnék a tartalom nagyon rövid, talán túlságosan is velős elemzésére, szólnék pár szót a címről. Az " ötvenhét lépés" azt a távolságot jelenti, amely a főszereplő és elsődleges narrátor egyszerű falusi házát választja el a kastélytól. Az a távolság, mely a magyar arisztokráciát mindig elválasztotta a köznéptől, a falusi parasztemberektől és a cselédektől. De miért pont ötvenhét? Az író ezzel is jelzi, hogy " kicsúsztunk" ötvenhatból, az forradalom és szabadságharc céljai csak részben valósultak meg, a legfontosabbat pedig, a társadalom alsó rétegeinek felemelését, a huszadik század egyik, máig ható kudarcaként kell számontartanunk. Ugyanis, bár voltak jó szándékból fakadó törekvések-a magas arisztokrácia tagjai, a regény nagyságos asszonyai is jótékonykodnak- de az alapvető társadalmi képleten ezzel mégsem tudnak változtatni. 

A történetnek két színhelye van: egy magyar falu ( lehetne bármelyik, véleményem szerint Vámos Miklós tipizálásra törekszik), illetve egy meglepetés-helyszínt is beiktatott a Szerző, de a meglepetés azért meglepetés, hogy majd csak az utolsó fejezetek olvasásánál derüljön ki, hol is van ez. A tragikus- vagy mégsem? egy regényben bármikor jöhet fordulat- történet fő elbeszélője egy egyszerű falusi asszony, Gizike, vagy inkább Gizella, mert így szereti. Édesanyjával él együtt egy rozoga házban, s a haldokló anya egyre elviselhetetlenebb. Rosszul lát, eléggé süket és folyton ugyanazt a történetet meséli: amikor még állt a kastély, és én ott voltam szobalány, stb. Holott, mint kiderül később, nincs rá különösebb oka, hogy büszke legyen élete ezen időszakára. Emberileg többször megalázták, elképesztő szegénységben élt, ami akkkor gazdagságnak tűnt. Mára az anya, Éva, egy rosszindulatú, kicsinyes emberré vált- legalábbis Gizike így látja. Ő nem méri fel azt a rengeteg szenvedést, amit az anya átélt- merthogy bőven kijutott neki is a rosszból. A kastély hierarchiájának legalján foglalt helyet, kizsákmányolták, amikor pedig 1956 után egy kulturális alap vette át a kastély üzemeltetését, az " úgynevezett írók" között volt valaki, aki rettentő szemtelen és aljas volt vele.
Gizikéről tudni kell, hogy nem tudja, ki az apja. Később kiderül, hogy ki az, illetve kik közül lehet az egyik. Annyit árulok el, hogy a szomorú eset a második viálgháborúval függ össze...
Gizika nosztalgiával gondol nagymamájára, a mamácskára, úúgy érzi, ő volt az egyetlen, aki valaha szerette. A mamácska is a kastélyban dolgozott, szerette a kert hatalmas fáit, sokszor ölelgette őket, de szerette az embereket is, a lányát, az unokáját. Egy végtelenül kedves asszony képe tárul elénk- persze, sejthetjük, hogy a kép idealizástl, egy szeretettelen légkörben felnövekvő fiatal lány kompenzációs törekvése. A férfiakkal mindhaárom nő- a nagymama, az anya és Gizike- is hadilábon állt. Gonosz, tisztán testi lényeknek, alpári fél- embereknek tartják őket. Összefoglalva:négy, nagyon boldogtalan asszony - a nagymama, az anya, Gizika és Katinka nagysága- monológjai állnak össze nagyon egységes és nem éppen szívet melengető, de realista történetté. 

Ajánljuk Vámos Miklós:Ötvvenhét lépés című könyvét a magyar és az európai irodalom minden szerelmesének. Azonkívül mindenkinek, akit érdekel a történelem. Akár arosztokrata, akár polgár, akár cselédsorsú családból származik. 

Athenaum Kiadó, 2022.