Barry Strauss:Spartacus háborúja

 Az ókotörténet egyik legtöbbet vitatott, esemény-,társadalom- és hatástörténetében is legtöbbször elemzett eseménysora Spartacus felkelése ( Kr.e.73-71), mely minössze három év alatt meggyőzően mutatott rá a Római Birodalom törékenységére, szervezeti és stratégiai hibáira. Barry Strauus könyve a legújabb szakirodalom gondos tanulmányozásával, az ókori elbeszélő források óvatos kritikával történő kezelésével példát mutat arról, hogyan is kell megírni egy ennyire vitatott, sokszor még eseménytörténetében is bizonytalan epizód történelmét. Az alábbi könyvajánlóban kiemelnék néhnáy fontos gondolatot, módszertani sajátosságot Strauss könyvéből, melyek rámutathatnak a történetírás eréyeire, korlátaira, és kedvet csinálhatnak az Olvasónak ahhoz, hogy alaposan tanulmányozza át a Spartacus háborúja című könyvet. 

1. Strauss sűrűn él a rekonstrukció módszerével: például ott, ahol az ókori források nem egyértelműen írják le egy-egy csata menetét, vagy amikor a felkelő sereg vándorlásának topográfiáját kell megadni. Ugyanakkor az Olvasó mindig jelzést kap arról, hogy itt most analógiás módszerekkel történenő rekonstrukció következik, tehát az alább leírtakat fenntartásokkal kell fogadni. Nagyon korrekt, az objektív történetírást dícsérő lépés ez a Szerzőtől. 

2. Kiderül,hogy mi, akik legutoljára középiskolában, esetleg az egyetemek történelem szakán találkoztunk Spartacussal, milyen keveset is tudunk erről a felkelésről. Véleményem szerint hiba egyszerűen Spartacus-felkelésnek nevezni, hiszen az események első szakaszában Crixus legalább annyira fontos szerepet játszott: ő gondoskodott arról, hogy a capuai gladiátoriskola kelta harcosai is csatlakozzanak a thrák Sparatacushoz. Nem ismertük ennek a felkelésnek vallási vonatkozásait sem: Spartacus szeretője Dionüszosz isten papnője volt, ez adta meg az események szakrális szentesítését. Az sincs igazán tudatosítva, hogy a thrákok jellegzetesen lovasnép voltak, a kelták is, csak egészen másképpen. Azt sem írják meg a tankönyvek, hogy a felkelő sereg kilenc római alakulatot győzött le, míg végül Crassus alaposan felkészített és megfegyelmezett legiói le nem győzték őket. Újdonság volt számomra az is, hogy Spartacus át akart kelni seregével Szicíliába, de a kalózok cserbenhagyták, a korrupt római helytartó, Verres, pedig ezúttal jól vizsgázott, felkészítette a szigetet a védekezésre. Elképesztő, hogy már az ókor szerzők ( Appianos, Sallustius, és a többiek) mily kevéssé voltak tájékozottak a háború pontos eseményeit illetően. 

3. Az egész eseménysor, a Spartacus által kirobbantott háború legfontosabb stratégia kérdése- olyan kérdés, melyre már sohasem kapunk választ- hogy érdemes lett volna megrohamozni az Alpok hegycsúcsait, kitörni Itáliából, és mindenki mehet szépen haza, vagy az volt a jó stratégia, amit Spartacus alkalmazott: Itáliában megverni a római sereget. Strauss helyesen mutat rá, hogy a keltáknak nem volt érdeke Itáliát elhagyni, mivel jelentős részük már ott született, a korábbi háborúkból begyűjtött hadifoglyok gyermekei voltak, anyaországi kötődések nélkül. A thrákok esetében pedig azért volt veszélyes a hazatérés, mert a rómaiak folyamatosan háborúztak a balkáni néppel, esetleg Spatacus vagy emberei megint úgy végezték volna, mint korábban: erőszakkal besorozták volna a római auxiliákhoz. Valószínűleg az a hleye válasz, hogy Spartacus úgy cselekedett, ahogy a lehetőségei engedték, márpedig ebben az esetben egyetlen lehetőség közül választhatott: maradni Itáliában, annak is a déli részén. 

Ajánljuk Barry Strauss könyvét mindenkinek, akiket érdekel az ókor, a hadviselés, vagy éppen Itália története. Nagyon izgalmas, közérthető nyelven írt ugyanakkor a legmagasabb tudományos elvárásoknak is megfelelő könyv a Spartacus háborúi. gondolkostató, élményszerű történelem. 

Hadiakadémia,2022. Fordította Simonka Zsuzsanna