Alan Johnston: Az archaikus Görögország

 Az ókori Hellasz történelmének talán legizgalmasabb szakasza az archaikus kor, vagyis a kb. 12-7.század közötti időszak. A mükénéi civilizáció, a maga erős palotáival, elbukott, a romokon pedig még nem születik meg a klasszikus Hellasz, a maga polisz- államszerveződéseivel, s igen fejlett kulturális életével. Alan Johnston: Az archaikus Görögország című könyve bebizonyítja számunkra, hogy azért ebben a " sötét" korban is bőséggel akadnak források, melyek szakszerű kifaggatása rengeteg elárul nekünk ennek az időszaknak bonyodalmaktól egyáltalán nem mentes történelméről. Az alábbi rövid könyvajánlóban nélhány olyan megjegyzést szeretnék tenni, melyek remélhetőleg segítik a könyv megértését, egyúttal elmélyítik tudásunkat az ókori Hellasz történetéről. 

1. Az " archaikus kor" fogalmát, időszakát, nem lehet egyértelműen definiálni, legalábbis nem úgy, hogy az egész Hellaszra éevényes legyen. Egyrészt azért, mert nehéz elkülöníteni a régészeti leletek között azokat, melyek közvetlenül a mükénéi kor bukása után keletkeztek, azoktól, melyek a Kr.e.8-6.században születtek. Másrészt az ókori Görögország népei, poliszai meglehetősen különböző fejlettségi fokon álltak, lehetséges, hogy az egyik poliszban még mindig mindig a mükénéi kort követő zavaros állapotok uralkodtak, a szomszédos városállamban már kibontakozott a fejlett írábeliség. Johnston ezért nem foglal állást abban a kérdésben, hogy voltaképpen melyek az archaikus kor pontos időhatarai. Azt gondolom, ez így helyes. A középiskolai oktatásunkban " sötét kor"-nak nevezett időszakot nehezen lehet elkülönítei az archaikus kortól. 

2. A modern ókortudomány megalapítójának sokan még mindig Henrik Schliemannt, Trója feltáróját tartják. Johnston könyvének 24. oldaán azonban találkozunk egy 18.századi diplomata, William Hamilton nevével, aki 36 éven át volt Nagy-Britannia követe a kettős Nápoly-Szicíliai Királyságban. Hamilton 36 év alatt elképesztő gyűjteményt halomozott fel régészeti leletekből. Igaz, hogy ez még meglehetősen amatőr módszer és beállítódás, én mégis mostantól Hamiltont tekintem az első igazi Hellasz-kutatónak. 

3. Mi, 21.századi Olvasók és történelem-tamulmányozók, hajlamosak vagyunk alábecsülni az ókoriak munkáját, képességeit. Pedig a 44. oldalon olvashatjuk, hogy Eretria alapításánál, a Kr.e.9. században, az alapítók eltérítettek egy folyót, hogy a hegy lábánál lévő házak biztonságban legyenek. Tehát az ókori görögök képesek voltak eltéríteni egy folyót a medréből! Bennem ennek olvastán megfordultak bibliai képek is, pl. a Jordán elterelése, pontosabban: megállítása. Nem hasonló történt ott is? 

4. Szerencsére Johnston nem próbál meg tippet adni arról, hogyan került Attika új népe későbbi szállásterületére. Egyszerűen elfogadja és elfogadtatja, hogy itt olyan rejtéllyel állunk szemben, melyre sem a régészet, sem az írott forrásokon alapuló komoly törénettudomány nem tud választ adni. 

5. Athén és Spárta történetét semmiképpen nem szabad egymástól függeetlenül tárgyalni. Már jóval a peloponnésszoszi háború előtt igen jelentős érdek-ütközések voltak a két polisz között. A Kr.e. 506-ban történtekről szerintem a legtöbb magyar töritanárnak nincs tudomása. Egyáltalán: Athén történetét még mindig úgy tanítják, mint valami üdvtörténetet, amelynek lezárása nem más, mint a demokrácia. Ezzel a történetszemlélettel mindenképpen szaktani kell. 

Ajánljuk ezt könyvet minden történelem iránt érdeklődő Olvasónak, tanárnak, diáknak egyaránt. Gyönyörű illusztrációkkal ellátott munka, korrekt szöveg, igazi, magas szintű ókortudomány. 

Helikon Kiadó, Budapest, 1984.