Könyvekről mindenkinek

Elfriede Jelinek, osztrák írónő, 2004 irodalmi Nobel-díjasa,remekművet alkotott. Téli utazás című  színműve (amely olvasható monodrámaként, de belső monológokból álló regényként is), új utat nyitott az európai színműírás előtt. Bebizonyította, hogy a színadon az igazi cselekmény belül zajlik, nincs jelentősége a látható konfliktusoknak. Nagyon sokat éa sokan írtak már Jelinek kifejezésmódjáról, a zenei jellegű felépítésről, itt csak nagyon röviden összegezném a Téli utazás irodalmi és zenei előzményeit:Wilhelm Müller: Téli utazás című versciklusából Georg Philipp Schmidt von Lübeck írta az Én a hegyek közül jövök című dalt, melyre nem kisebb személyiség, mint a zseniális komponista Franz Schubert írt zenét. Hallgassák meg, elkéesztő élmény! Jelinek Téli utazása ennek a műnek a hatására született, hangulatilag, olykor rtmikailag is követi Schubert zeneművét.  A Téli utazás azonban egyáltalán nem 19.századi romantikus mű: ízig-vérig a 21.századi ember problémáiról szól. Létértelmezés, ha

Van a sakkozásnak valamiféle állandó kisebbségi érzése azzal kapcsolatban, hogy nehezen tudja önmagát beilleszteni az általános emberi kultúrába. A magas szintű sakknak ugyanis már a megértéséhez speciális nyelv- vagy,ha úgy tetszik, kód- szükségeltetik. A sakk- készséget az emberfia nem öszötönösen szerzi meg, mint mondjuk a zenét vagy a képzőművészetet, filmet. Éppen ezért kevesen értik a jó sakkot, s valljuk be: sokan akadnak bolygónk minden táján, akik kissé le is nézik azokat az embereket, akik erre a szép sportra- művészetre-játékra "pazarolják" az elméjüket.  Papp Márió: Így sakkoztak ők ( alcím:Híres emberek, játszmák, szenvedélyek) című könyve segíthet abban, hogy a világ nem-sakkozó része is megértse: nem valamiféle passzív szellemi időtöltésről van szó, melyet egyetemről kihullott emberek űznek. Merthogy- mint kiderül a könyvből- a világ művészeinek, tudósainak, politikusainak jelentős része bizony mélységes mély híve volt ennek a nemes játéknak.  Sakkozott Chopin,

 Raymond Queneau a 20.századi francia és európai iodalom egyik legagyobb alakja volt, művei máig ható érvénnyel bírnak. Irodalmi alkotásait mindig valamilyen zenei vagy képzőművészeti remekmű vagy eszme mentén rendezte, híve volt az ún. összművészetnek. Stílusgyakorlatok című, az európai és amerikai színázakban nagy sikerrel játszott darabját például egy Bach-fúga ihlette. Queneau tagja volt a művészeten túli valóság művészi megformálását célként kitűző Patafizikai Társasgának. Szóval, érdekes ember volt... Az élet vasárnapja című regénye szatíra az 1950-es évek francia társadalmáról. Telis-teli van szőve nehezen érthető utalásokkal, szójátékokkal, szóviccekkel és mindenféle humoros írói eszközzel. Bognár Róbertnek nem volt könnyű dolga, mikor magyarra fordította ezt a könyvet. Ebben a rövid könyvajánlóban egy rövid spoilert közlünk a műről, hozzátéve, hogy nem feltétlenül a cselekmény ennek a könyvnek a lényege. Az élet vasárnapja esszenciáját a benne rejlő nyelvi- és karakterhumor ad

 Dragomán György megalkotta a 21.század magyar novellairodalmának ikonikus kötetét. A rendkívül változatos, különlegesen eredeti meseszövéssel írt történeteket a zene kapcsolja egybe.  Hogy milyen zene? Mindenféle zene. Találkozunk itt a halálos betegen utolsó nagy számát előadni készülő pop-énekesnővel.Átérezhetjük egy nagypapának és unokájának bensőséges kapcsolatát, midőn a két érdemes férfiú mindenre bátor oroszlánkórust alkot. Csodálatos a rendhagyó karácsonyi szaloncukor-készítésről szóló történet, bár igazán csak az érti meg, aki élt vagy járt a Ceaucescu-korszak Romániájában. A szánkhoz kapjuk a kezünket, amikor megtudjuk, miért is mászik fel a kiskamasz fiú a tűzoltólétrán. Nem igazán értjük, nagypapa miért nem bírja az elektromos készülékeket, miért csak a gramofont szereti. Elgondolkodunk azon, vajon mit tennénk a balsors sujtotta Olga néni helyében. Szóval, megfognak a történetek, belénk ívódnak, vagy bennünk maradnak, vagy előbújnak máshol, más formában. Magasszintű irodal

 Tudta-e,Kedves Látogatónk,hogy az a furcsa cselekvéssorozat,amit ma olvasásnak nevezünk,csak a 18.század végén alakult ki?A kultúra történelmének korábbi évszázadaiban az emberek másképpen olvastak. Nem halkan,magukban,hanem hangosan,sokszor közösségben. A költeményeket (ideértve például az ókori görög drámákat is,hiszen versben íródtak azok is!) pedig zenei kísérettel adták elő. (Ezt a szempontot iskolai irodalomoktatásunk gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyja).Dinnyés József,a Daltulajdonos,munkássága tehát sokévszázados hagyományt éleszt újjá. Versek,zenével előadva. A legnagyszerűbb költemények szövegét és kottáját pedig megtaláljuk a Dalaim könyvében.  A Dalaim könyve a magyar költészet csodálatos kincsestára. Istenes költészet,magyarságversek,szerelmi líra,tájleíró költemény,ars poetica-szinte nincs olyan,a magyar költészetben meghonosodott téma, mely ne szerepelne a Dalaim könyvében. A költők nagyrészt kortársaink:nem titkolt célja ennek a könyvnek,hogy megismertesse ol

Fréderic ( vagy eredeti, lengyeles formájában: Fryderyk) Chopin a világ egyik legnagyobb zeneszerzője, maradandó hatással volt az egyetemes zenekultúra fejlődésére. Gál Zsuzsa könyve modern szellemű, tényekkel jól adatolt, ugyanakkor olvasható és gördülékeny mű ennek a nagy komponistának és muzsikusnak életéről. Megismerhetjük a lengyel családi hátteret, a forrongó 19.századot, Chopin bécsi és párizsi tartózkodását, valamint markáns és okos leírást kapunk betegségéről, a kórral folytatott állandó küzdelemről. Nagyon rokonszenves az, hogy Gál Zsuzsa nem színezi az amúgy sem szürke életrajzot. Ügyesen ábrázolja a George Sand-al való kapcsolatot, a többi szerelmet. Sikerül a tüdővésszel folytatott küzdelmet is úgy bemutatnia, hogy könyve nem válik melodramatikussá. Hogy kiknek ajánljuk a Chopin című könyvet? Mindenképp javasoljuk a művelődéstörténet iránt érdeklődő közönségnek, valamint természetesen a klasszikus zene művelőinek és értőinek. Jó olvasmány, kifejezetten építő könyv. Éle

Német alapossággal, igényességgel megírt remek életrajzi könyv egy nagy német zeneszerzőről...Néhány pozitív észrevétel: - Ludwik Erhardt remekül kombinálja az életrajzi elemeket a zenész-szakma számára érthető részletekkel. - Nem szenzációhajhász, okos, mértéktartó. A Clara Schumnnal való kapcsolatot is okosan mérlegeli. Azt viszont túlzásnak érzem, hogy Brahmsnak anyakomplexusa volt... - Én nem tudtam, hogy Brahmsot csodagyerekként tartották számon, de azt sem tudtam, hogy zenetanára ellenezte ezt. -Részletesen szól egy-egy jelentősebb mű hatástörténetéről például a D-moll zongoraverseny esetében. Menyire meglepődött a korabeli kritika, hogy a zongora nem virtuóz hangszer, hanem része a csapatnak... - Aki azt gondolja, csak a magyar értelmiség klikkesedik, hát az meglepve fogja olvasni, hogy a 19.századi német zenei életben micsoda pártharcok voltak. Volt egyfelől a Liszt-féle modern iskola, volt a Mendelsohn emlékét őrző, egyre jobban akademizálódó csapat, és volt a Schumann-f

A magyar zenei könyvkiadás Európa-hírű- volt. Molnár Antal Brahms-kismonográfiája még német nyelvterületen, Brahms szülőhazájában is érdeklődést keltett. Nem csoda, hisze nagyon jól sikerült könyvről van szó. A bevezető részben Szerző szól a 19.század második felének német zenei életéről, kiemeli, hogy ebben az időben inkább a házi-zenélés volt fontosabb a polgárság számára, semmint nagy kamarazenekarok fenntartása. A második fejezet Brahms egyéniségéről szól. Cáfolja azokat a nézeteket, miszerint Brahms egy keserű, sötét komponista lett volna, hiszen írt ő Cigány- kvartetteket is ( szerintem ez önmagában eléggé gyenge cáfolat). A harmadik fejezetben Brahms rövid életrajzát olvashatjuk, Szerző külön kiemeli Robert Schumannal való barátságát. Amúgy legfeltűnőbb ebben az életrajzban a viszonylagos eseménytelenség: Brahms nem vesz rész forradalmakban egyáltalán nem is politizál, csak alkot. A könyv legterjedelmesebb része foglalkozik Brahms művészetével, mintegy " zeneszerzői sza

Amikor híres zenészek írják az önéletüket, mindig felmerül a kérdés: ez most lemezpromó vagy valódi önéletírás? Bruce Springsteen esetében nem kérdés: irodalmi szintű, történetileg nagyon pontos, egyszerre vertikális és horizontális bemutatási módszerrel élő komoly, önéletírásról van szó. Ez a könyv lényeges, mint a só, mint a víz, vagy mint maga a zene. Amerikában születtem- van ebben valami végzetszerű, mert aki az 1950-es években Amerikában született és élt, abban ott van valami abból a régi, bájos ipari-kertvárosi, a jóléti világba belemerülő Amerikából, ami ma már nincs. Akkor sem volt, csak minden megszépül. Springsteen nem szépít, nem nosztalgiázik, de nem is lázad. elmondja, hogy szülővárosa bunkó hely volt. Leírja azokat a kis helyi vagányokat, akikkel pályája kezdetén dolga volt. Leírja a nagyszüleit, akik elváltak, majd hatvan év után újraházasodtak. Szól a történelemről, az egyre erősödő faji ellentétekről. Magát sem szépíti: elkényeztetett kölyök volt, nagyi egy szem un

Aligha lesz valaha is a magyar zenei életnek még egyszer olyan legendás két alakja, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán. Kodály olyan megkérdőjelezhetetlen sarokkövévé vált a magyar zenei életnek, mint amely sarokkő nagyon kevés ország kulturális életében akad. Csakhogy 1944-ben ez még nem így volt. Azzal, hogy a második világháború, a német megszállás kellős közepén könyv alakú kottagyűjteményt ( Férfikarok) jelentettek meg Kodály szerzeményeivel, a Magyar kórus Kiadó óriási kockázatot vállalt. minden dicséretet megérdemel, így utólag is. A Férfikarok egyébként olyan remekműveket tartalmaz, mint az Ady Endre versére írt Fölszállott a páva, vagy a Kölcsey költeményére írt Huszt ( utóbbival a könyv fellapozását megelőzően még soha nem találkoztam). Petőfi Sándor: Isten csodája c. versére írt kórusmű is szerepel itt, csakúgy, mint az Ének Szent Istvánhoz, vagy az Esti dal c. népdal. Zene és irodalom, zene és nép nagyszerű találkozása. Ki kellene adni újból ezt a gyűjteményt. Zeneértők s

A magyar zene világszínvonalú, ráadásul még szeretjük is- mondta egyszer az általános iskolai énektanárom. Igaza volt. Bizonyos dalok, pentaton dallamok annyira beleitták magukat a magyar lélekbe, hogy nem kis részben ettől érezzük magunkat magyarnak. Ki az, aki ne ismerné a Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod, az Elvesztettem zsebkendőmet vagy éppen az A csikósok, a gulyások, kis lajbiban járnak című dalokat? Gyerekkorunk emlékei ezek, már az óvodában, általános iskolában tanuljuk őket, dúdoljuk a dallamokat, mikor hazafelé tartunk az iskolából, persze, ha az osztálytársaink ezt megtudnák, ki is röhögnének, merthogy ők a pop-rock-rap "zenetartályból" emelik ki a maguk kincseit- állítólag... Az a helyzet, hogy kissé ciki lett autentikus magyar népdalokat énekelni. Ezért kellene mindenkinek, minden magyar embernek, aki csak e hazában él, elolvasni a Dobszay László szerkesztette A magyar dal könyve című művet. Ha énekeljük ezeket a kis dalokat ( melyeknek általában több variá

Előrebocsátjuk: a Századunk zenéje című könyv ( Zeneműkiadó, 1967.) nem a nagyközönségnek szól. Olyan Olvasók érdeklődésére tarthat számot, akik járatosak a zeneelméletben, a szolfézsban, a különböző hangsorokban, a hangszerelés titkaiban, s legalább alapvető ismeretekkel rendelkeznek a 20.századi nagy zeneművekről. És mindenekelőtt: szeretik a zenét, a jó öreg, de soha el nem múló klasszikus zenét. A Kókai- Fábián szerzőpáros kitűnő könyvet alkotott. Még így, a kiadás után 50 évvel is szolgálhat kalauzul a 20.századi, meglehetősen " anyaggazdag" zenei kultúra megértéséhez. Az első fejezet a romantikus zene ismertetésével és értelmezésével indul, beássuk magunkat a harmónia, a ritmus és a forma világába. A Szerzők szembeállítják egymással a romantikus zenét, és a modern klasszikus muzsikát, valljuk be, ez a szemlélet ma már korszerűtlen, még a megátalkodottan modern Schönberg is beépített műveibe 19.századi stíluselemeket, nem is szólva folklór-irányzat két magyar nagyjáról:

A zene mindig is érdekelte az embereket. Nincs olyan ember, aki ne kedvelne valamiféle zenét. Éppen ezért a könyvkiadók szívesen adnak ki zenéről szóló könyveket, abban reménykedvén, hogy az érdeklődés áttranszplantálódik a könyvpiacra is. Peskó Zoltán könyvét olvasva, megállapíthatjuk: nem is olyan rossz üzletpolitika ez. A " zenéről. színházról, zenés színházról" című, könnyed hangvételű sztorizás közelebb hozza a közönséghez a klasszikus zene nagyjait, Mozartot ( akiről, valljuk be, eléggé sematikusra rajzolt kép él a köztudatban, nem utolsósorban Forman filmje következtében), Wagnert, vagy a mára hazánkban szinte elfeledett orosz Muszorgszkijt. És persze, nem hiányozhatnak egy ilyen könyvből a 21. század zenei nagyágyúi, Herbert von Karajan, Arnold Schönberg vagy éppen Pierre Boulez. Szóval, kellemes, néhol nem túlzottan mély, de élvezetes könyv Peskó Zoltán alkotása. Rózsavölgyi és Társa, 2010.