Raymond Queneau:Az élet vasárnapja

 Raymond Queneau a 20.századi francia és európai iodalom egyik legagyobb alakja volt, művei máig ható érvénnyel bírnak. Irodalmi alkotásait mindig valamilyen zenei vagy képzőművészeti remekmű vagy eszme mentén rendezte, híve volt az ún. összművészetnek. Stílusgyakorlatok című, az európai és amerikai színázakban nagy sikerrel játszott darabját például egy Bach-fúga ihlette. Queneau tagja volt a művészeten túli valóság művészi megformálását célként kitűző Patafizikai Társasgának. Szóval, érdekes ember volt...

Az élet vasárnapja című regénye szatíra az 1950-es évek francia társadalmáról. Telis-teli van szőve nehezen érthető utalásokkal, szójátékokkal, szóviccekkel és mindenféle humoros írói eszközzel. Bognár Róbertnek nem volt könnyű dolga, mikor magyarra fordította ezt a könyvet. Ebben a rövid könyvajánlóban egy rövid spoilert közlünk a műről, hozzátéve, hogy nem feltétlenül a cselekmény ennek a könyvnek a lényege. Az élet vasárnapja esszenciáját a benne rejlő nyelvi- és karakterhumor adja. 

Cantal és Julia két, feltűnő öltözködésű és viselkedésű nővér, mindketten negyven körül járnak, mindketten egy francia kisváros igen kikapós hölgyei. Chantal, úgy néz ki, megcsinálta a szerencséjét, hamarosan férjhez megy egy párizsi kishivatalnokhoz. Julia viszont még hajadon, otthon marad és a családi rőfösüzletet vezeti: nyakkendőt, cipőfűzőt, párnákat árulnak, szóval, Julia eléggé unja a munkáját, de hát valamiből csak meg kell élni. A hét fénypontja ebben a kisvárosban mindig a vasárnap:ekkor vonulnak el a szabadságolt katonák a bároson. köztük van a meglehetősen jellegtelen, eléggé fiatal Bru közlegény, azaz Valentin is. Julia belészeret Valentinba, a nála húsz évvel fiatalabb fiúba, de persze, csak olyan látás- szerelem ez. Chantal bemegy a parancsnokhoz, hogy legalább a katona nevét megtudja, sajnos, a parancsnok sem tud segíteni, Valentin annyira jelentéktelen láncszem, hogy a laktanyában nem tartják nyilván: " kiegészítő keretnél" dolgozik, ahogy a laktanyaparancsnok ezredes mondja...Chantalba ugyanakkor belebolondul a fél legénység: ahogy a kacér, fiatalságának nyomait még őrző nő keresztülsétál a laktanyaudvaron az ezredessel...Chantal azért óvja nővérét a házasságtól, mert amikor Julia hatvan éves lesz, akkor Valentin harmincöt, és egészen bizonyosan valami fiatalabb hölgybe bolondul bele. 
Kiderül, hogy Valentinnak semmi szakmája nincs, amikor őrmestere kifaggatja, mit akar csinálni a civil életben, utcaseprői állást emleget, csakhogy abból nem lehet eltartani egy családot. Az őrmester közli Valeninnal, hogy a rövidáru-üzlet tulajdonosnője szeretne feleségül menni hozzá. Chantal jövendőbelije, a párizsi hivatalnok, próbálja lebeszélni a házasságról, de Valentin érzi, hogy most anyagilad is megcsináhatja a szerencséjét, találkozik Juliával, és házasság lesz a dologból. ( a párizsi hivatalnoknak mi köze ehhez? Hát az, hogy ő is szeretné megszerezni a rövidáru-üzletet). A házasság első próbatétele: hová menjen nászútra a nem éppen ifjú pár? Julia egyenesen közli, hogy ő nem hagyhatja ott az üzletet, éppen most van szezon,Valentin viszont szeretne nászútra menni a feleségével,ha már egyszer összeházasodtak. A két fél tehát kompromisszumot köt:Valentin egyedül megy nászútra. Felesége elhalmozza őt mindennel, amire egy férfinak két héten át szüksége lehet, meghatottan elbúcsúznak egymástól, majd Julia felrakja Valentint a vonatra. Ahogy egyedül marad, nélkülöznie kell azt, aki szeret,Valentinünk elkezd szorongani: csak nem rossz vonatra szállt? Csak nem valami európai nagyvárosban fog kikötni, ahol senkit sem ismer és senki sem ismeri őt? Kétségbeesésében keresztülcsörtet a tömegen, közben elhagyja egyik bőröndjét, és leszáll a szerelvényről. Egészen Párizsig jutott....Spoiler itt véget ér, tessenek röhögni tovább olvasás közben! 

Ha jellemezni kellene Queneau humorát, akkor azt mondanám:az angol abszurd humort egyesíti a kontinentális, visszafogottabb, inkább a helyzetkomikumra hajtó humorral. Teljesen lehetetlen helyzetek, furcsa dialógusok, szóval, igazi, irodalmi értékű szórakoztatás ez. Az élet vasárnapját minden embernek ajánljuk, aki szeret olvasni, és nagyokat akar nevetni! 

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982.