Csorba Géza:Modigliani

 Csorba Géza könyvében nem kisebb feladatra vállalkozott,mint arra,hogy röviden,nagyközönség számára is érthető és követhető módon összefoglalja Amadeo Modigliani-nak,a huszadik század egyik legegyetemesebb hatású olasz festőjének életútját,pályaképét. A feladatot sikerrel teljesítette,kitűnő könyvvel örvendeztette meg a Szerző és a Kiadó a képzőművészet iránt érdeklődő igényes Olvasókat. E rövid könyvajánlóban először egy művészetelméleti-művészettörténeti kérdésre szeretnék kitérni,majd a kötet végén található,eredeti művekről készült fotók kapcsán szólnék néhány szót.

Tekinthető-e egységesnek a 20.század első évtizedeiben kibontakozott párizsi iskola?Abban az értelemben mindenképp,hogy a mára legendává vált festőművészek elhozták a világnak a "látás forradalmát",megmutatták,hogy a természet,a lélek,a tárgyak nemcsak lineárisan,az emberi szem pillanatnyi időtartamra kiterjedő érzékelését alapul véve ábrázolhatók,hanem ettől eltérő idő-és térbeli paradigmák alapján is. Picasso,Chagall,Modigliani,Czóbel Béla,van Dongen és mások megmutatták,hogy létezik egy másik,mélyebb látásmód. Túl a realizmuson-talán ezt a nevet is adhatnánk a párizsi iskolának. Az már más kérdés,hogy milyen stílus-és kifejezésbeli sajátosságok kötik össze ezeket a hatalmas festőket. Nem sok. Ez az "iskola"sokkal kevésbé volt normatív,mint a megelőző évszázadok iskolái. Nagyobb szabadságot adott a művészeknek. Modigliani festészete is ebből az iskolából sarjadt ki. 

Most nézzünk meg néhány igazán érdekes festményt,pontosabban:az azokról készült illusztrációkat!A portrék közül mindenképpen ajánlom figyelmükbe a Renée című képet!Modigliani az ábrázolt nőalakot mint a női szépségnek,mint szubsztanciának megvalósulását értelmezi. A szándékosan kiemelt nyak,mely nem hófehér,mint a 19.századi festőknél:a bőr alatt csontok,porcok,erek látszanak és sejlenek,ez a nyak maga az élet.Nem porcelánbaba-szépség,hanem élő,a mindennapi valóságban létező nő. Az arc pedig:ellentétek özöne egymás mellett. Mintha kacérkodna,de több annál. Mintha azon törné a fejét,hogy elfogadjon-e egy vacsorameghívást,de igazából már döntött,csak még nem akarja kimondani. Ahogy a hajkorona árnyékot vet a bal szemre,hát az egyenesen zseniális. A férfiportrék közül nagyon érdekesnek találtam Frank Burty Haviland arcképét,gondolom,kolléga lehetett. A fiatal,művészies karaktert árasztó férfi oldalnézetből látható,Modigliani ezzel azt akarja kifejezni,hogy itt nem az arc a lényeges,hanem a mű,ami éppen készül. A férfi arca szinte belesimul a vászonba,a teremtő egyesülni készül teremtettjével,külvilág teljesen kizárva. A festő a festővászon térbeli folytatása.Szem lehunyva,hiszen igazi festő a szívével látja a vásznat. 

Modigliani,mint minden nagy festő,festett aktokat.A Bal oldalán fekvő akt egy furcsa életérzést jelenít meg. A test szinte összes izma megfeszül,semmi lazaság. Az arc merev,mint egy temetésen. A test szinte eltűnik a hatalmas ágyban. Modigliani az akt képében a huszadik század első évtizedeinek életérzését jeleníti meg:a kiábrándultságot,az elidegenedést. Nincs hús,nincs vér,nincs semmi emberi. Csak kontúr,valamiféle megfelelés a konvencióknak.

Ajánljuk Csorba Géza kiváló könyvét a képzőművészet minden rajongójának,és azoknak,akik Modigliani munkásságát alaposabban meg kívánják ismerni. Kezdjék ezzel a könyvvel!Manapság már csak könyvtárakban,antikváriumokban találják meg.

Corvina,1976.

C