Szakály Sándor: Történelmünkről-hosszabban, rövidebben

 Szakály Sándor a huszadik századi magyar történelem egyik legavatottabb ismerője. Történelmünkről-hosszabban, rövidebben című kitűnő könyve a Szerző 2015 és 2018 között megjelent tanulmányaiból, cikkeiből, interjúiból válogat. Ha valaki egyszerre olvassa végig a könyvet, olyan érzése támad, mintha templomi mozaikot nézne: a sok részletből összeáll valamiféle egész- ami szaktudományos értelemben természetesen távolról sem egész, viszont belső lényeget, szemléletét tekintve igen. Jómagam, ebben a könyvajánlóban, kiválasztok néhány mozaik-darabot, és néhány elismerő megjegyzést fűzök hozzájuk. Remélem, ezzel sikerül kedvet teremtenem Szakály Sándor könyvének olvasásához. 

Az első világháborúval kapcsolatban egy igen találó mondatot olvastam a 17. oldalon, amely talán ( leegyszerűsítve ugyan), de megmagyarázza a háborús vereség okait. Hogy tudniillik " Az idő nem a központi hatalmaknak dolgozott". Pontosan erről van szó. Németország és az Osztrák-Magyar monarchia hadat viselt egy olyan szövetség ellen, mely mind materiális anyagban, mind fegyverzetben, mind emberanyagban fölényben volt- jómagam ehhez még hozzátenném, hogy egy " átlagos" brit katonatiszt jóval nagyobb harci tapasztalatokkal rendelkezett, mint egy átlagos német, vagy osztrák, vagy magyar. Nem tudom, van-e erről a kérdésről összehasonlító elemzés, ha nincs, érdemes lenne " elkövetni" bizonyára nagyon tanulságos lesz. 
A hazai törtenetírásban eddig keveset beszéltek a békére törekvő IV. Károly és Vilmos német császár ellentétéről ( Szakály könyvében a 19.oldalon történik erre utalás). Jómagam voltam olyan szerencsés, hogy olvastam a német császár egynémely levelét és beszédét. Pszichológus-szemmel is érdemes lenne ezeket elemezni, azt gondolom, Vilmos császár valamiféle háborús pszichózisban szenvedett, míg IV. Károly, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója jóval reálisabban látta a helyzetet. De- ahogy a 21.oldalon olvashatjuk- 1918 őszén nem volt olyan politikus Magyarországon vagy Ausztriában, aki képes lett volna megállítani a birodalom szétesését. Ennek- mint azt Szakály Sándor igen helyesen megállapítja- az volt a fő oka, hogy nem tudott a politikai vezetés alternatívát kínálni a nemzetiségeknek. 
Szakály Sándor egyik fő kutatási területe a huszadik század magyar hadsereg története. Természetes hát, hogy e könyvben több írást is találunk ezen témáról. Nagyon érdekesnek találtam A magyar királyi folyamőrség és a magyar királyi Honvéd Folyamerők/Folyamierők vezetői című tanulmányt. Először is azért, mert amikor a Horthy-korszak magyar hadseregére gondolunk, igen ritkán jutnak eszünkbe a Dunán áldozatos munkát végző katonák,éppen ezért igen keveset tudunk róluk, nem kerültek be a történeti köztudatba. Remélhetőleg ez a tanulmány változtat majd ezen a helyzeten. 
Amikor kézbe vettem a Történelmünkről- hosszabban, rövidebben című könyvet, nem sorrendben olvastam el a tanulmányokat. Nagyon kíváncsi voltam ugyanis, mit ír Szakály Sándor a magyar hadtörténelem, de talán az egész huszadik századi magyar történelem egyik legmegosztóbb személyiségéről, Jány Gusztávról. Nos, van több dolog, amit feltétlenül le kell szögeznünk, mielőtt elhamarkodottan ítélkezni kezdünk:
- Jány Gusztáv már hónapokkal azelőtt le akart mondani parancsnoki megbízásáról ,azzal az indokkal, hogy a hadsereg állapota, felszerelése nem alkalmas ilyen súlyú feladat végrehajtására. Lemondó levelét el is küldte Horthynak, de az illetékes nem merte továbbítani ezt a levelet, és inkább behívatta Jányt és a lelkére beszélt.
- Az ominózus hadparancsot ( " elveszítette becsületét), Jány valóban kiadta, de utána pár héttel bocsánatot kért katonáitól. Van egy felvetésem ezzel kapcsolatban: nem lehet, hogy Jány Gusztáv a hadparancs kiadásakor poszttraumás stresszben szenvedett? Szerintem lehet ennek alapja.
- a történeti köztudatba bekerült toposszal ellentétben a 2. magyar hadsereg visszavonulása a körülményekhez képest rendezett volt. A visszavonulás sok ezer magyar és német katona életét óvta meg. 

Szakály Sándor kitűnő könyve által számtalan történelmi toposszal, közhellyel leszámolunk. Ajánljuk ezt könyvet mindenkinek, akit akár amatőr, akár hivatásos módon foglalkozik történelemmel. 

Facultas Humán Gimnázium, 2018.