Dr. Máté Gábor és Máté Dániel:Normális vagy

 A könyv alcíme:Trauma, betegség,és gyógyulás mérgező világunkban
Az alábbi rövid könyvajánlóban néhány pontban leírnám, miért is tetszett nekem ez a könyv.
1. Professzionális orvostudomány: a legutóbbi idők élenjáró, innovatív kutatásainak eredményeit olvashatjuk, közérthető, mindenki számára emészthető nyelven. 

2. A hagyományos gyógyításhoz, az okos, de a beteg érzelmi életét nem vizsgáló, háttérbe szorító irányzatokhoz képest Dr.Máté Gábor és Máté Dániel amellett foglal állást, hogy az egyes betegségek hátterében megbújhat valamilyen trauma, stressz, s ezek a negatív jelenségek jelentkezheznek akár évtizedekkel később, fizikai betegség formájában. Nagyon megdöbbentőnek találtam a reumatoid artritiszes betegeken végzett empatikus, a beteg élethelyzetét is figyelembe vevő élethelyzeteket. A hagyományos klinikai orvoslásban nem veszik figyelembe a lelki tényezőket, csak a megfelelő gyógyszert keresik ( recenzens hadd tegye hozzá:Magyarországon azért jobb a helyzet, mint a Szerzők által elemzett amerikai orvoslásban, nekem pl. olyan háziorvosom van, aki fontosnak tartja a beteggel való beszélgetést, s a nála megforduló gyakornokoknak is ezt tanítja). 

3. Sokat tanulhatunk a magából a címből: a " Normális vagy" azt jelenti, hogy az ember alapvetően lelkileg, pszichésen normálisnak születik ( meggyőzően cáfolják a Szerzők, hogy létezne pl. a bűnügyi filmekben sokat emlegetett "skizofréniáért felelős gén"), csakhogy élete folyamán összeszed olyan negatív tapasztalatokat, melyeket a psziché segítség nélkül nem tud feldolgozni. Így aztán a szervezet- nem tudok rá jobb szót- elraktározza ezeket a traumatikus emlékeket, viszont a végtelenségig tárolni nem tudja. Ezért a szervezet fizikai betegség formájában igyekszik megszabadulni ezektől a káros emlék-morzsáktól. 

4. A traumatizáltság társadalmi szinten is érvényes, már kisgyermekkortól fogva. Szintén nagyon megdöbbentett az amerikai kismamákról szóló tanulmány, miszerint a nőknek mindössze 20 %-a kap szülés után fizetett szülői szabadságot, s a szülő nők 40 százaléka egy hónapon belül visszamegy dolgozni. Elképesztő, szinte kimondani is fáj. A csecsemőknek legalább 60 százaléka tehát nem kapja meg a kellő szintű anyai gondoskodást.Ez később " visszaköszön" a felnőtt életben, pl. párkapcsolatok kiépítésekor, fiatal korban.  Mint a Szerzők is utalnak rá, Európában jobb a helyzet. Magyarországon a mama a gyermek három éves koráig otthon maradhat a gyerekkel, ezalatt korábbi fizetése 75 százalékát kapja.

Társadalmi traumát jelenthet továbbá a rasszizmus, a gyermekkori abúzusok, és minden olyan, a szülőktől és az oktatás irányából érkező elvárásrendszer, mely nem felel meg a gyermek életkorának, ellenkezik a természet törvényeivel. Ezekre jobban oda kellene figyelni az orvoslásnak. 

Ajánljuk ezt a könyvet minden orvosnak, éljen a világ bármely táján, pszichológusnak, és mindenkinek, aki szeretné az " egészség-betegség" ellentétpárt jobban megérteni. A Normális vagy című könyv alapmunka, még azt is meg merem kockázztatni, hogy természettudományos szakokon kötelező irodalomként kellene olvastatni a hallgatókkal. 

Open Books,2022. Fordította Dési András György

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása