Nagy Gerzson:Ablak az Ontario-tóra

Hát ennek is eljött az ideje. Az a generáció, melynek tagjai az 1980-as-90-es években ( tehát a késői Kádár-kor és a rendszerváltás határán), koptatták az egyetemek, főiskolák padjait, mára lett kb. 50 éves. Fél évszázad élettapasztalata gyűlt össze, s ezek az élettapasztalatok az irodalomban is lecsapódnak. Nagy Gerzson:Ablak az Ontario-Tóra című könyve pontosan az a könyv, amit meg kellett írni, különben mindaz, amit állít, elvész, feloldódik a történelem- értelmezések egyre végtelenebb labirintusában. 

Meg kellett írni, hogy az a kissé rémült, gátlásait kompenzációval levezető fiatalember, aki kisvárosból került fel Budapestre, hogy itt egyetemi tanulmányokat folytasson, mennyire idegenül, a lét peremén érezte magát. Meg kellett írni, hogy ezek a fiatalemberek, emnniyre szégyellték magukat azért, mert nagykorú létükre még rászorulnak szüleik gondoskodására- de azt is meg kellett írni, hogy Anya a töltött dagadó alá rakta a kenyeret, meg hogy az albérletben mindenki megkínálta a többieket, ha kapott otthonról hazait. Mert azok még ilyen albérletek voltak, ilyen társakkal. 
Visszaemlékezik az Olvasó, miközben olvassa Nagy Gerzson könyvét. Emlékezik a folytonos alkoholfogyasztásra, mely nem lázadás volt, dehogyis, inkább csak a szülői kontrollvestés fölött érzett öröm groteszk levezetése. Az Ablak az Ontario-tóra számos, a hagyományos irodalomértelmezés által csak " naturalizmus"-nak nevezett cselekmény-elemet tartalmaz,  bizonyára lesznek Olvasók, akik szerint ez túlzás, meg hogy " nem kellene ennyire...", dehát a kollégiumok mosdói tényleg olyanok voltak, amilyenek. Felnőttként már egészen biztosan nem használnánk ezeket. 
És volt persze szerelem is, szerelmek, melyeket szintén meg kell írni. Még ébredezett a lélek, még semmi nem volt egyértelmű, még az sem, hogy ki kibe szerelmes, és mindenkinek az életében voltak Botondok, afféle hírből ismert zavaró figurák, akik beleköptek a levesbe, és akikre mosolyohtak a gyerekek, mert volt neki egy ilyen adottsága. Ezeket a mosolyokat a nők afféle apaság-alkalmasságinak vették. A nők egyébként nagyon, de nagyon különbözők voltak, mert a srácok még nem ismerték, hogyan lehet egy nőt magukhoz láncolni. Még túl sok volt a fiatalos ego.
Voltak manipulátorok, mint a Mongol, akik titokzatos okokból rendeztek titokzatos bulikat, titokzatos emberek műveltek ezeken nem is annyira titokzatos dolgokat. Minden egyetem és főiskola körül lézengtek ilyen alakok, az ember soha nem tuta, hányadán álljon velük, de azért a házibulkikba elment, itta az átlagosnál jobbízű vodkát, vitatkozott társadalmi kérdésekről ( vagy ál-társadalmi kérdésekről, mint pl. szabad-e kisajátítani lakásokat hídépítés miatt, ez persze az érintetteknek fontos kérdés, de kétlem, hogy az ország átlagemberét akkoriban efféle problémák kínozták volna), és eszébe sem jutott, hogy valakik, valahol a véleményét megjegyzik, értékelik, mérlegre teszik a személyiségét. 
Ontario-tó. András Kanadában kezd karriert, elege van ebből az országból. És furcsa, de a férfi ugyanazt az elidegenedés érzést éli át Kanadában, mint amit fiatalon átélt Magyarországon. Meglepő.Olyan, mintha húsz év alatt nem történt volna semmi. Olyan, mintha ez a könyv meg sem született volna, olyan, mintha beleálmodtuk volna magunkat a saját igazságunkba. Nincs más út, nincs más cél, csak Nagy Gerzson regénye. Meg egy csík az ablakon- ennyit látunk a tóból. 

Ajánljuk Nagy Gerzson:Ablak az Ontario-tóra című könyvét a magyar és európai irodalom minden kedvelőjének, rajongójának, tanulmányozójának. Nem lennék meglepve, ha pár évtized múlva ez a mű alaposan kitárgyalt olvasmány lenne az egyetemek kortárs irodalmi szemináriumain.

Kalligram, 2022