Barbara Tversky:Mozgásban az elme

 A neves amerikai pszichológus, Barbara Tversky könyvének alcíme:Hogyan formálja a cselekvés a gondolkodást?

Barbara Tversky :Mozgásban az elme című könyve lenyűgözően új perspektívából mutatja be az emberi megismerés folyamatát, az emberi agy és gondolkodás működését. Tversky elmélete szerint elménk és lelkünk valamennyi mozzanata, folyamata és cselekvése visszavezethető az ember térbeli gondolkodásának sajátosságaira.Az alábbi rövid könyvajánlóban ennek a- könyvben meggyőzően felvázolt- elméletnek néhány fontos sarokpontját emelném ki. 
1. Az igaz, hogy a térbeli gondolkodás meghatározza az embert, ezt nem vitatja senki. Hiszen térben mozgunk, térben gondolkodunk, agyunk más-más területei aktiválódnak akkor, ha x tárgyat statikus helyzetben, vagy ha x tárgyat mozgó helyzetben vizsgáljuk. A térlátásnak, a térben való mozgásnak egészen sajátos helye van nemcsak az emberi gondolkodás, de a teljes emberi személyiség felépítésében is. 
2. Azt ugyanakkor túlzásnak érzem, hogy a pszichológia tudományának teljes "állományát", pl. a kogníció alaptörvényeit, pusztán a térbeli gondolkodásból vezetjük le. Számtalan más tényező formálja az emberi személyiséget, jellemet, nem is szólva a közösségi-társadalmi folyamatokról ( bár ebben is igen nagy szerepe van a térnek). 
3. Az igaz, hogy térbeli gondolkodás már a beszélt nyelv megjelenése előtt jelen volt az emberelődök intelligenciájában. Hiszen őseink nem tudtak volna vadászni, gyűjtögetni,utódokat nevelni anélkül, hogy ne lett volna térlátásuk. Ugyanakkor tagadhatatlan a nyelv jelentősége az ember fejlődése szempontjából, hiba lenne ezt alábecsülni. Csakúgy, mint a művészetek, a letelepedett életmód és még sok más tényező megjelenését. 
4. Az 56-57. oldalon olvasható a " Test és érzelem" című fejezetrész. Ennek elolvasását minden képzőművész, pszichológus, pedagógus, edző, minden, emberek nevelésével, fejlesztésével, ábrázolásával foglalkozó ember számára kötelezővé tenném. Ugyanakkor- laikus véleményem szerint- ez a téma sokkal többet érdemelt volna, de úgy is fogalmazhatnék: további kutatásokat igényel. Pl. ugyanaz a testtartás mást és mást jelent egy hetven éves, mint egy huszonöt éves esetében. Egyazon korosztályt figyelembe véve is igencsak eltér az egyes testtartások lélektani, kommunikációs, fizikai állapotot jelző helyzete. 
5. Azzal nem tudok egyetérteni, hogy az emberi arcok nagyjából egyformák. Ez- még pusztán hétköznapi tapasztalatokra alapozzuk is véleményünket- egyszerűen nem igaz. Addig rendben van, hogy minden egészséges embernek két szeme, egy orra és egy szája van- dehát a variációs lehetőség végtelen, nincs két egyforma arc a világon. Még az egypetéjű ikrek arca sem teljesen egyforma. Az a kísérlet pedig, amely állítólag azt igazolja, hogy az egyes érzelmi állapotok felderítésénél előbb a testtartást nézzük, aztán az arcokat ,csak bizonyos esetekben igaz:a könyvben Tversky teniszezők példáján keresztül mutatja be a jelenséget. Sportolók esetében jobban figyeljük a testet, mint átlagemberek esetében, egyszerűen azért, mert a sportoló számára a test a munkaeszköz- sokszor igencsak szemrevaló munkaeszköz...Érdemes lenne ezt a kísérletet átlagemberekkel is elvégezni. 
6. Sajnos, nem egy modern pszichológiai könyvben tapasztaltam, hogy észleleléssel kapcsolatos kísérleteket kizárólag egyetemi hallgatókkal végeztetnek el. Ez azért adhat hamis képet, mert az egyetemi hallgató még fiatalabb, mint az átlagember, jobban működnek az érzékszervei, ráadásul másképp működnek, mint egy középkorú esetében. Az ilyen kísérleteknél én mindig felállítanék egy kontrollcsoportot is. 

A fenti megállapítások és apró kifogások ellenére Barbara Tversky könyvét szívből ajánlom minden pszichológusnak, egyetemi hallgatónak, és mindenkinek, aki szeretne egy kicsit többet megtudni magáról. 

HVG Könyvek, Budapest,2021. Fordította Hegedűs Péter.