Rózsaligeti László:Magyar olimpiai lexikon 1896-2022

 A sporttudományok, azon belül is sporttörténet, a nemzetközi történettudománynak az utóbbi években igen szépen fejlődő ága. Rózsaligeti László arra vállalkozott könyvében, hogy áttekinti a magyar olimpiai érmesek sportpályafutásának történetét. A vállalkozás sikeresnek bizonyult. A hazai és nemzetközi olvasóközönség és szakembergárda kitűnő kézikönyvet kapott, mely a rengeteg adaton, információn túl nagyon sok érdekességgel szolgál.Ebben a rövid könyvajánlóban azzal szeretnék kedvet csinálni e könyv olvasásáhz, netán megvásárlásához, hogy leírom, miért is tetszik nekem annyira Rózsaligeti László ( és természetesen a szerkesztőgárda) műve. 

1. Nagyon jó a könyv kiállítása, formátuma. Stabil, keménykötésű lexikon, a hasonló műfajú könyveknél azonban jóval tömörebb, vékonyabb, ezáltal valahogy jobban kedvünk támad kézbe venni. A borító pedig zsenális, itt nem sorolnám fel azt a sok embert, akit az impresszum szerint " felelős" a képanyagért, de remek munkát végeztek. 

2. Mint már említettem, az adatokon túl nagyon érdekesség található a könyvben- gyakran maguk az adatok, életutak ,tények szolgáltatják ezeket a finom érdekességeket. Én péndául nem tudtam, hogy 1906-ban, Athénban rendeztek egy jubileumi olimpiát, az 1896.évi nyári olimpia tizedik évfordulóját megünnepelendő.( Ezen egyébként a magyar versenyzők igen jól szerepeltek). Azzal sem voltam tisztában, hogy gyermekkorom rajongásig szeretett kézilabdázónője, Kökény Beatrix, annak a Kökénynek a lánya, aki a Ferencváros labdarúgócsapatának jobbszélsője volt az 1960-as években. A kajakozó Adrovicz Attila pályafutása is igencsak rendhagyóan alakult, egy egészen távoli országba került, s lett sportági vezető. De vannak nagyon szomorú sorsok is, a 20.századi történelem különböző diktatúrái a sportolókat sem kímélték. Az úszó Abay-Nemes Oszkár dr. ügyvédként dolgozhatott, egészen 1958-ig, amikor kizárták az ügyvédi kamarából, s bányában lett csillés. 1959-ig bírta, akkor hunyt el. Vagy tudták azt, hogy nemrég elhunyt kiváló vízilabdázónk, Benedek Tibor, társtulajdonosa volt egy genetikai cégnek? Rengeteg érdekesség, meglepetés található Rózsaligeti László könyvében. 

3. A legfontosabb az, hogy meg kellene becsülni sportmúltunkat. Mint ahogy művészeink közül sem adatik meg mindenkinek az utókor megfelelő hálája, úgy a sportolók közül is sokat elfelejtünk. A teljesség igénye nélkül néhány név:Melis Antal evezős, az 1968-as mexikóvárosi játékokon ezüstérmes. Menczel Iván vagy Szalay Miklós labdarúgók, 1968 aranyérmesei ( a közhiedelemmel ellentétben em volt könnyű labdarúgásban olimpiát nyerni az 1960-as években sem...). Mendelényi Tamás doktor, kardvívó, egyéni és csapatvilágbajnok, az 1960-as római játékokon csapatban győztes. Vagy, ha kicsit visszamegyünk az időben:Platthy József az 1936.évi berlini olimpián bronzérmet nyert lovaglásban- a lovat az akkori miniszterelnök adta. Lassan elfelejtjük, hogy valaha Magyarországnak milyen kitűnő volt a súlyemelősportja, elfelejtünk olyan neveket, mint Szalai György. A magyar atlétika is szépen lasan kikopik az emlékezetől, pedig olyan sportolóink tartoztak a világelitbe, mint Antal Mária gerelyhajító, az 1964.évi tokiói olimpia ezüstérmese, vagy a " nagy Rózsahegyi" ,aki olimpiát ugyan nem nyert, viszont több éremmel is gazdagította a csapat kollekcióját.

Magyarország az élet minden területén nagyon sok tehetséget adott a világnak. Éppen ezért az eredmények inflálódnak. Ezt nem kellene hagyni. Ajánljuk mindazoknak a Magyar olimpiai lexikon 1896-2022 című könyvet, akik büszkék arra, hogy ilyen kitűnő sportolói voltak hazájának. 

Corvina Kiadó, 2022.