Judith Finlayson:Az vagy, amit a nagyszüleid megettek

 Judith Finlayson könyve a hazánkban megjelent tudományos-ismeretterjesztő orvosi könyvek egyik legjobbja. A korábbi évtizedben megszokottól teljesen eltérő paradigmából mutat be betegségeket, azok okait, s tartalmaz útmutatást arra nézvbe, hogy lehet ezeket az egész életre szóló krónikus betegségeket minél hatékonyabban elkerülni, egészségesen élni, még idősebb korban is. 

Sokszor feltették már a kérdést:a szüleinktől örökölt génjeink vagy a környezeti hatások határozzák meg egészségünket, különféle betegségekre való hajlamainkat? Finlayson könyve éppen azt bizonyítja be, hogy a kérdésfeltevés nem jó, hamis. Ahhoz ugyanis, hogy szervezetünkben lévő gének kifejeződjenek, bizonyos környezeti hatásoknak kell érvényesülniük. A gének, a testünket generációk által meghatározott módon felépítő egységek ugyanis módosulhatnak. Elcsendesethetnek, vagy éppen felerősödhetnek. Az epigenetika szakterülete éppen azzal foglalkozik, hogyan fejeződnek ki ezek a gének az egyes emberekben, közösségekben vagy éppen egész populációkban. Nagyon részletesen megismerjük a könyvből a tudományos szkterület kialakulásának történetét. Részletesen megismerjük a kitűnő lángelme, Dr. David Barker tevékenységét. Dr. Barker a huszadik században prakitizált, s akkoriban az volt az elterjedt vélekedés, hogy a szívbetegségeknek elszenvedői rendszerint a jómódban élők, mégpedig azért, mert keveset mozognak, és sokat esznek. Dr.Barker kutatásai kimutatták, hogy olyan, szegényebb angliai családok gyermekei, akik soha nem voltak jómódúak, s igen ritkán adatott meg nekik, hogy jóllakjanak, felnőtt korukban nagyobb valószínűséggel kaptak szívbetegséget, mint a jómódú angolok. A meglepő felfedezést először elutasították, aztán szépen lassan elfogadták az orvosi világban. Ugyanis más területen is megfigyletke hasonló jelenségeket. Kínában, azok az asszonyok, akik a Mao által gerjesztett éhínségek idején voltak terhesek, nagymama korukban voltak kénytelenek azzal szembenézni, hogy gyermekeik között feltűnően sok a cukorbeteg. Ugyanez volt a helyzet azokkal a gyermekekkel, akik az 1940-es szovjet-finn háború idején születtek: köztük szignifikánsan több volt a depressziós, pszichés problémákkal küzdő, mint azok között, akik néhány évvel korábban vagy később születtek. Még ennél is megdöbbentőbb az, hogy a világkereskedelmi központ összeomlása idején terhes anyák gyermekei háromszor olyan nagy valószínűséggel lettek viselkedési zavarosak, depressziósak, mint az átlagnépesség tagjai. Az apákra is kihat a szülők társadalmi- gazdasági helyzete és életmódja: azok a férfiak, akiknek édesapja a pubertás idején túltáplált volt, nagyobb valószínűséggel rendelkeznek rosszabb spermával, mint az átlagnépesség tagjai. A szülőként átélt stressz tehát befolyásolja a gyermek életét- sejtszinten is! 
Egy félreértést el kell oszlatnunk. Finlayson egyáltalán nem azt állítja, hogy aki genetikailag terhelt vagy traumákkal súlyosbított életű szülők gyermeke, az automtikusan beteg lesz. A könyv egyáltalán nem ment fel senkit az egéyin felelősség alól, nem lehet a korábbi generációk árnyéka mögé bújni. Pusztán arról van szó, hogy a két-három generációval korábban elszenvedett trauma hajlamossá teszi az embert bizonyos betegségekre. 
Ajánljuk ezt a könyvet minden gyakorló orvosnak, orvostanhallgatónak, és mindenkinek, aki krónikus betegségben szenved, különös tekintettel az alábbi problémákra:
- cukorbetegség
- szívbetegségek
- depresszió
- magas vérnyomás
- illetve az Alzheimer-kórban szenvedők családtagjai

Jó egészséget!

Fordította Basa Brigitta. Kossuth,2023.