Bernt Engelmann:Barátaim, a milliomosok

A könyv alcíme: adalék a jóléti társadalom szociológiájához-saját élmények alapján.

Betekinthetünk az elit irigylésre méltó életének kulisszái mögé- vagy ennél jóval több? Bernt Engelmann könyve az 1960-as évek NSZK-jának ( fiatalok kedvéért: Nyugat-Németországnak) milliomosait mutatja be. A sajtóértesülések párosulnak személyes találkozásokkal, interjúkkal, olykor társasági pletykákkal, és nagyon szerethető, humoros-ironikus hangnemmel. Az alábbi könyvajánlóban rövid spoilert közlünk a Barátaim, a milliomosok című könyvről ( megjelenésének idején német nyelvterületen  óriás bestseller lett, hiszen ismert emberek takargatnivaló dolgait tárta nyilvánosság elé).

Engelmann azzal kezdi, hogy nem pártatlan kívülálló, hiszen az ő nagyszülei is milliomosok voltak. Nem rázták a rongyot, inkább fogukhoz verték a garast. Kis, városi lakásban laktak.Leírja, hogy életében olyan szegényes ebédeket, mint a nagyanyja házában, nem kapott, mindig fasírt volt a menü, valami körettel,hiába engedhetek volna meg a nagyik ennél sokkal tbet. Aztán azt is elmeséli a Szerző, amikor egyik barátja, akinek nagyszülei szintén milliomosok voltak, vendégül látták őt százszobás kastélyukban. Lehetett ott művelni mindenféle gyerekeknek való mulatságot: volt lovaglás, vidámpark. Amikor eljött az ebéd, káprázatos evőeszközöket raktak az inasok a tányér mellé. És mi volt a menü? Fasírt, sok kenyérből, céklával. Olyan éhesen ment haza, mint még soha. Az első tanulság tehát: a milliomosok tudnak spórolni saját- de főképp vendégeik- szükségletein. Konkrétan le is írja Engelmann:ha milliomossal utazol egy taxiban, biztos, hogy Te fogsz fizetni.
A második tanulság: két milliomos között sokkal nagyobb különbség is lehet, mint egy szegény ember és egy, " alsóbb" milliomos között. Nem mindegy, hogy a vagyon hétjegyű, nyolcjegyű vagy tízjegyű. Elmesél egy igaz történetet: Vanderbilték nem hívták meg saját szüleiket egy partira, mert azok nem elég gazdagok. A gazdagnál is van tehát egy felsőbb kategória:a szupergazdag. Ez egy teljesen belterjes réteg, emberek, akik egymás között házasodnak, botrányaikat pedig jól fizetett újságírók jó pénzért nem írják meg.Ha már a botrányoknál tartunk: Szerző részletesen  elemzi, mi a különbség aközött, ha egy szegény ember vízbe lök egy gazdagot, és ha egy gazdag vízbe lök egy gazdagot egy gardenpartyn. Továbbá: mi a különbség aközött, ha egy millimoos horkol, meg ha egy szegény ember horkol. Az első a jóllakott ember meglégedett horkolása, a második eset viszont felháborító: hogy mer horkolni az, aki még a tévé részleteit sem fizette ki? 
Megismerkedünk konkrét esetekkel, azaz korabeli német milliomosokkal. A hajóépítők királya, Willy Schlieker,igen jelentős szerepet töltött be az 1945 előtti német vezetésbe,n ő volt a vas- és acélipar korománzatlan királya, birodalmi vezetők keresték a kegyeit. Amikor már látszott, hogy Németország elveszíti a második világháborút, Schileker embermentésbe fogott, olyan családokat mentett meg, aki majd a jövendő új rendszerben segíteni/igazolni tudják őt. A Berlinbe benyomuló szovjetek felkarolták Schliekert, ám az igazolási eljárások során már nem tudták megmenteni a B-listázástól. Willy barátunk a háború után újrakkezdte, egy kis vaskereskedést vett meg, ebből újra felfejlődött az NSZK legnagyobb vas- és acélipari tröstjének fejévé. Egyénisége mindeközben egyre elviselhetetlenebbé vált, botrányokat csinált. Egyszer például lerugdosott egy újságírót a lépcsőn, de Engelmannt szívesen fogadja, még a birtokára is meghívja. A 63. oldalon részletes elemzést taláuln karról, milyen jelentős lépés volt Schlieker úr részéől, hogy Hamburgba költöztette vállalkozásait. Hamburg még a Hanza-vársok között is a legelőkelőbb, márpedig a Hanza-városok német területen hatalmas presztízst élveznek, egyfajta német történelmi folytonsságot testesítenek meg. Másfelől: a Ruhr-vidék dúsgazdagjai nehezen fogadták be a tásadalmi szempontból eléggé alulról érkező Shilekert. 

Minden fejezet egy újabb történet, minden történet más és más. Minden gazdag másképpen lett gazdag. Ajánljuk Bernt Engelmann könyvét mindazoknak, akiket érdekel a huszadik század története- egy szűken meghatározott társadalmi réteg szemszögéből. A Barátaim, a milliomosok szórakoztató, ugynaakkor mélyen tanulságos olvasmány. Jobb antikváriumokban érdemes keresni.

Zrínyi Katonai Kiadó, 1970.Fordította Imre Katalin