Nemes Károly:Greta Garbo

 Greta Garbo a film történetének egyik legendája. Csakhogy ma már nem ismerjük magát a munkásságot, inkább csak a legendát. Éppen ezért lényeges, hogy Nemes Károly rövid összefoglaló könyvét elolvassuk. A mindössze 100 oldalas Greta Garbo című könyv, mely a Filmbarátok kiskönyvtára sorozatban jelent meg, bemutatja a színésznő pályafutását, a kezdeti első lépesektől egészen a világhírű nagy filmekig.

Greta Garbo nem olasz, hanem svéd, eredeti vezetékneve Gustafsson.Stockholm szegénynegyedében született, bolti eladóként dolgozott, mikor felfigyeltek rá( a mai Olvasó csak remélheti, hogy nem egy huszadik századi celeb- történettel, az alacsony sorból világsztárrá emelkedő hölgy sztorijával,manipulálják...). Reklámfilmekkel kezdte, majd összeismerkedett Mauritz Stillerrel, aki akkoriban a svéd film nagyágyúnak számító rendezője volt, ő rendezte a Gösta Berling című filmet, Selma Lagerlöf azonos című regény nyomán. Greta ebben már komoly szerepet kapott. Svédország után jött Ausztria, a kor szintén neves rendezőjével, Georg Wilhelm Pabsttal. A bánatos utca című filmet 1925-ben forgatták, kicsit olyan " weimari" film: permanens válság, sötétség mindenütt, nincs kiút, nincs munka,reménytelenség, csőd és annak állandó veszélye, szóval, A bánatos utca optimistának távolról sem nevezhető műalkotás. Még a szerelem is csupa bánat, emberi boldogság ebben a világban nem lehetséges. Ez a szentimentális, kissé önsajnáltatónak tűnő bánat uralta a német művészetet két évtizedig. Garbo azonban kitűnik e filmből:szép, kívánatos, kicsit vicces is.
Az igazi nagy sikert, szögezi le a könyv, a Krisztina királynő című film hozta meg Greta Garbo számára.A történelmet csak ürügyül használó film inkább a királynő szerelmi életébe nyújt bepillantást. Valami olyasfajta film lehet ez, mint a Sissy, persze, Garbo játékával feltupírozva.

Amint az Nemes Károly könyvéből kiderül, Greata Garbo pályafutásának idején nagyon nehezen vált el egymástól a színházi- és a filmszínészet. Ami a színpadon üdének és frisssnek hat, az a mozivásznon inkább csak szenvelgés, érzelgősség. Garbo esetében az volt a gond, hogy ő igazán színpadi színész soha nem volt, játékfilmes karrierje előtt reklámfilmekben szerepelt. Így aztán sok esetben túlzottan is természetesnek tarották a játékát. Csakhogy pont ezért bolondultak bele annyira a férfiak. Miután a producerek felismerték Garbo szex-szimbólum mivoltát, hagyták, engedték természetesen játszani. Olyan Greta Garbo-san. 

Nemes Károly részletesen elemzi a kommersz film-művészfilm problémát Garbo életművében. Greta Garbo ugyanis többnyire - ma így mondanánk- közönségfilmekben játszott. Ezért aztán sztár lett, ami újabb és újab közönségfilmek szerepeit hozta neki. Azt gondolom, kár azt a kérdést feltenni Greta Garboval kapcsolatban, hogy jót tett-e neki a sok kommersz film. Ugyanis éppen Garbo volt az, aki ezeket a filmeket az átlag fölé emelte. Pontosan attól nem lett a film ócska bulvár, hogy Garbo játszott benne. Hogy Garbo élvezte-e a sztárságot, a rajongók sokszor irracionális megnyilvánulásait? Nekem az a benyomásom, hogy inkább szórakoztatta. Nem értette, hogyan lehet érte ennyire rajongani, hogy pl. a kocsija elé veti magát valaki, hogy autogramot kapjon. 

Nemes Károly könyvét azoknak ajánljuk, akiket érdekel az egyetemes filmtörténet, vagy éppen rajongói a művésznőnek, vagy hiányolják az utóbbi idők mozijaiból- és úgy általában: médiából- az igazi, klasszikus hölgy-típust. Mert Greta Garbo az volt. Így marad meg mindannyiunk emlékezetében. 

Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Múzsák Kiadó, 1985.