Simon Márton:Dalok a magasföldszintről

 Simon Márton lírája nagyon megfogja, áthatja az Olvasót, tetőtől talpig.Úgy érkeznek meg ezek a versek szívünkbe, mint szelíd, rábeszéléssel dolgozó kedves hódítók, akik azért jöttek,hogy kicsit megnemesítsék elszürkült- elunott, fogyasztóivá vált mindennapjainkat. Túllépnek a száraz intellektuson, lekísérnek bennünket a mélybe.Magyarázatot adnak jelenségekre, amit eddig is értettünk, csak nem így, és nem ennyire pontosan.
A Dalok a magasföldszintről című kötet csak véletlenül került a kezembe,mindig halogattam az olvasását, de rosszul tettem, mert nagyon egyedi, furcsa,csak Simon Mártonra jellemző versekkel van teli. 
Simon Márton verseiben legtöbbször valamilyen epikus helyzetből indul ki. Ezek a legváltozatosabb tettek, cselekedetek, gondolatok, vagy éppen nem tettek, nem-cselekdetek, nem gondolatok. A merülés elmélete című versben a Hold krátereinek elnevezésén csodálkozik egy fiú. A teendők című vers azzal kezdődik, hogy valaki felszóít valakit, hogy dobjon ki mindent. A véletlenül jó című költeményben pedig internetes szabadulójátékot játszanak a " szereplők". A Szabadtér című versben a lírai én, az "elbeszélő" angolul beszélget valakivel. A tagadás gyakorlása című vers mg a hétköznapok hétköznapiságát, a dolgok voltát is tagadja, elidegenít. A Mint mindig, utoljára című versben valaki- ekkor émg nem tudjuk, kiről szól a vers-természetfilmben néz egy furcsa madarat. Tehát mindig valamilyen felfogható, flmszerűen megfestett, epikus jelenettel indul a vers, s a költő a tettek mögöttesét, a látszat mögött rejlő valóságot a maga bonyolultságával és elviselhetetlenségével/ egyszerűségével és elviselhetetlenségével igyekszik nekünk, Olvasóknak, kibontani. Ez az epika-lírai hangvétel adja -véleményem szerint- a versek egyediségét, " simonmártonosságát". Úgy érezzük, hogy ezek a versek, ezek az élethelyzetek velünk is megtörténhettek volna, vagy talán meg is történetek, csak már nem emlékszünk rá. Talán túl fiatalok voltunk, vagy már túl öregek... 
A címben szerpelő " magasföldszint" szót jómagam kettős jelentésű metaforaként értelmezem:1. Úton két állomás között, két biztonságos léthelyzet között, örökös átmeneti állapotban, feldolgozatlan problémák sokaságát cipelve a vállunkon. 2. A földszint felemelése, a léthelyzeteknek a hétköznapinál magasabb szinten való megélése, a költői-szellemi léthez való ragaszkodás.Hely, ahonnan azért tovább lehet lépni.
 A címben olvasható " dal" szó pedig ironikus értelmű, senki ne gondoljon könnyed rímelésű,szavalóversenyeken első helyhez juttató versikékre. Ez a mi korunk, ez a 21.század túl kemény ahhoz, hogy pásztorénekeket lehessen rögtönözni. 
Simon Márton költészetének egyik alapélménye a gyász, az édesanya elvesztése miatt. Nagyon szomorú, testet-lelket-emlékeket remegtető ez a gyász- irodalmilag viszont igen magas szintű versekkel gazdagít bennünket. A Sokáig fehér című vers megrázó, könnyekre fakasztó, talán eszébe juttatja az Olvasónak a saját gyászát, gyermekkori veszteségeit. Kimagaslik ez a vers a 21.század magyar irodalmi alkotásai közül. 
Van valami tűpontos, tűhegyes ceruzával rajzolt ezekben a versekben. Ha képzőművészetileg akarom kifejteni: Itt nem arról szól a világ, hogy a határozott dolgok feladják a létezés illúzióját, és önállóságukat veszítve elmosódnak. Hanem éppen ellenkezőleg:a homályos háttérből emelkedik ki az ábrázolt jelenség, ember,akció.Az Életünk napjai című versben látunk egy fiatalembert, amint tejport eszik, valami kitépett lapok vannak a szájában, aggódik, amiért nem lesz kész a tojásrántotta, a hagyma, az olaj ,már ott az asztalon ( Rippl-Rónai festmények jutottak eszembe)- éles, karakteres, férfiasan kiábrázolt embereket és dolgokat látunk, az objektív a tárgyra összpontosít. A Teendők című versben mi magunk is belenézhetünk a magasra helyezett tükörbe,és láthatjuk cseppet sem legjobb formában lévő- arcunkat. Ezekben a "magasföldszinti dalokban" a homályból lesz élesség, a nem-ből lesz igen. Teremtés, magas irodalomi színvonalon. 

Ajánljuk ezt a könyvet a kortárs mmagyar irodalom kedvelőinek elsősorban. Aztán azoknak is ajánljuk, akik eddig nem rajongtak a kortárs magyar irodalomért, de azzért szeretnek olvasni. Nyissanak a "modernek" felé! Kezdjék ezzel könyvvel!  

Jelenkor,2010.