Italo Calvino:A kettészelt őrgróf

 Italo Calvino a 20.századi olasz irodalom egyik legnagyobb alakja volt.Műveiben a komikum szerepét vizsgálta az irodalomban, regényei, elbeszélései többnyire metaforikus- allegroikus értelmezést kívánnak meg. A cselekmény mögött mindig ott lapul egy nagyobb összefüggésbe ágyazott gondolat a társadalomról, vagy csak úgy általában az emberi természetről. A kettészlet őrgróf című regénye látszólag történelmi regény, valójában a jelenről, Olaszország akkori társadalmáról szól. Ebben a könyvajánlóban egy rövid spoilert közlünk, amiből talán kedvet kap az Olvasó Calvino életművében történő mélyebb kutakodáshoz. 

A cselekmény a koraújkorban játszódik. Bohámiára ráront a török, apokaliptikus pusztítást hozva az országra. Mindenfelé hullák, megcsonkított tetemek, pestisben elpusztlut állatok. Medardo di Terralba őrgróf és csatlósa, Curtizo, bevonulnak. Élete első csatájában a hazafias felbuzdulástól lelkes őrgrófot egy buzgó török kardja szabályosan félbevágja. Az orvosok mindent megtesznek érte, az őrgrófnak adják minden tudásukat és gyógyszerüket, ezáltal számtalan sebesült közkatona meghal. Csoda történik: valahogy sikerül a kettészelt őrgrófot alkalmassá tenni a mindennapi életre. Medardo gróf hazamegy Bohémiába, hogy birtokát megreformálja. Mivel őt is félbevágták, bosszút áll a világon: ő is mindent félbevág. Félbevágja a gyümölcsöket a fákon, félbevágja a környékbeli erdő minden ehető gombáját, a mérges gombát viszont egészben hagyja. Félbevágja apja kedvenc tengelic-madarát,  szőnyegeket, a bútorokat, nevelő dajkáját pedig, az egyetlen embert, aki nem fél tőle, pestisesnek nyilvánítja. Medardo őrgróf természetén valami hihetetlen gonoszság üt ki:szórakozásból lefejeztet embereket- minden emberrel együtt tíz macskát-, hatalmas röhögés közepette felgyújtja a parasztok házait, majd dupla adót követel tőlük, ha pedig nem fizetnek, akkor őket is felkasztatja a főtéren. A korábban kedves, jobbágyai által szeretett és tisztelt főúrtól félni kezdenek, óvják a gyerekeket még látványától is. 
A történet másik szála egy angol orvoshoz kapcsolódik. Trelawney doktor ott él az őrgróf birtokán, túl sok dolga nincs, mivel az emberek nem szeretik. Annyira fél, szabályszerűen undorodik az emberi testek látványától- különösen a nőkétől- hogy képtelen embereket gyógyítani, állatokkal szívesebben foglalkozik. Érdekli a fizika. Részt vett a legendás Cook kapitány tengeri útján, de semmit nem látott az új felfedezésekből, mert tajtrészegen feküdt a hajó mélyén, legalábis így meséli mindenkinek. 
A doktort egy szép napon új tudományos probléma kezdi foglalkoztatni:hogyan lehetne a temetői lidercfényt összegyűjteni és tartósítani? Éjszakáit és nappalait ennek a témának szentel, hatalmas hálókkal, zsákokkal járja a környék temetőit, ez egyébként társadalmi megítélésen nem sokat változtat, amúgy is bolondnak tartotta őt a falvak lakossága. Egyik esti tudományos kalandozásán, a doktor legnagyobb döbbenetére, az őrgrófot pillantja meg a temetőben, amint a lidércfényt bámulja. Medardo és a doktor rájönnek, hogy érdeklődésük közös. Az őrgróf szerint az a baj, hogy túl gyenge a lidércfény, fel kell erősíteni. Másnap gyorsan ki is végeztet tíz parasztot- nem fizettek elég dézsmát-, tömegsírjuk felett pedig ott világít minden idők legfényesebb lidércfénye. Ha most nem lesz áttörés, akkor soha...

Lehetséges a történetnek egy szó szerinti és egy metaforikus értelmezése. Utóbbi szerint az őrgróf a korabeli Itália, a félbevágás az egységes állam kialakulásának hiányát jelképezi, a lidárcfény összegyűjtése pedig az elit hiábavaló erőfeszítéseit, a testektől undorodó orvos pedig az értelmiségi elit alkalmatlanságát bizonyítja. Jómagam úgy olvastam a könyvet, mint egy mulatságos metaforát, tehát összekapcsoltam az elsődleges és a másodlagos olvasatot, szerintem így komplex. Ajánljuk ezt a könyvet az európai irodalom, különösen az olasz irodalom szerelmeseinek, valamint a humoros, mélyen szórakoztató könyvek barátainak. Antikváriumokban, nagyobb könyvtárakban érdemes keresni. 

Európa Kiadó, Modern Könyvtár sorozat, fordította: Telegdi Polgár István. Budapest, 1960.