Henry Kissinger:Az állam vezetéséről. Hat politikai stratégia a XX.századból

 Henry Kissinger a XX.század egyik meghatározó politikusa, pontosabban: politikai háttérembere és tanácsadója volt. Olyan politikai és üzleti szereplőkkel volt alkalma személysen is találkozni, akiket a legtöbb ember csak a televízió hírműsoraiban láthatott. Kitűnő diplomáciai érzéke révén résztvett a század meghatározó politikai eseményeiben. Az állam vezetéséről című könyvében hat politikai stratégiát mutat be a XX. századból, s ezen államvezetési stratégiákat hozzákapcsolja egy jelentősebb politikushoz. Mindezt megtoldja személyes élményeivel- ezáltal kitűnő könyv jön létre, melyet történészeknek, politikusoknak,szociológusoknak és újságíróknak egyaránt ajánlunk. 

Konrad Adenauer esetében Kissinger kiemeli Adenauer végtelen alázatát népe iránt ( a róla szóló fejezet Az alázat stratégiája címet kapta). Adenauer ugyanis elfogadta Németország második világháborús vereségét, és az azt követő szövetséges megszállást- és ezen háttérrel kívánta újraépítéeni hazáját. Szembenézett a múlttal, elismerte a háború során elkövetett bűnöket, hibákat ( személyesen nem volt része ezekben). Kárpótlást juttatott Izraelnek. Több tízezer, a náci időkben aktív hivatalnokot mozdított el. Támogatta az egyéseges Európa létrehozására létrejött intézményeket, bár a nemzetek feletti Eurpa megalakítását még korainak tartotta. Az USA-val való viszonya ambivalens volt: szerette az amerikai értékrendet, jólétet, ugyanakkor nem volt biztos abban, hogy Amerika megvédené Európát egy szovjet támadás esetén. 

Charles de Gaulle egészen más alkat volt, mint Adenauer. Nagyon jól látta Franciaország történelmét. A francia ellenállás szimbólumaként szerette volna őrizni Franciaország regionális nagyhatalmi státuszát, ugyanakkor tudta, hogy ennek a regionális nagyhatalmi státusznak fenntartása rengeteg pénzbe és sok francia életbe kerül. Kissinger szól de Gaulle indokínai és lgériai politikájáról, jól megvilágítja azt a politikailag kényes helyzeetet, amibe a tábornok került:a felkelők túl szigorúnak, a feketelábúak túl mérsékeltnek tartották. De Gaulle mindig úgy vélte, az amerikaiak lenézik őt és országát- ennek a megggyőződésének azért volt némi alapja.Washington azt szerette volna, ha a NATO egységes vezetés alatt áll, de Gaulle azonban ragaszkodott hozzá, hogy a francia csapatok francia vezénylet alá tartozzanak. Nem volt ellenére egy Szovjatunióval megkötött, alapvető ideológiai kérdéseket nem érintő békeszerződés. Küzdött azért, hogy Franciaországnak nukleráis arzenálja lehessen, ettől vélte azt, hogy  a többi nagyhatalom egyenragúként fogdja el. A róla szóló fejezet Az akaraterő stratégiája címet kapta, ez híven tükrözi de Gaulle jellemét.

Nagyon érdekes és történelmi paradigmaváltásra késztető a Richard Nixonról írt fejezet, melynek címe:Az egensúly stratégiája. Nixont ugyanis az amerikai történetírás mostohagyerekként kezelte, s legfeljebb a Watergate-üggyel kapcsolatban szól róla. Kissinger móosítja ezt a nézőpontot. A hidegháború bipoláris rendszerét és látásmódját Nixon finomította: a nemzetközi egyensúlyon alapuló rendszert látott reálisnak. Szerinte az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Japán és Európa jelentik a világ nagyhatalmait. Nixon zárta le a vietnami háborút, az ő elnksége alatt kötötték meg a fegyverszünetet. Nixon volt az, aki a ping-pong diplomácia keretében ellátogatott Kínába, a Szovjetunióval és Kínáal kapcsolatban a " tárgyalások orszaká"-ról beszélt. Átalakította a külpolitikai döntéshozatal mechanizmusát, ez mind a mai napig érvényben van Amerikában. Sokat foglalkozott a titoktartás kérdésével. Valahogy úgy érzem, Henry Kissinger, aki Nixon külpolitikai tanácsadója volt, kissé elfogult volt főnökével szemben. 

Szó esik még a könyvben Anvar Szadatról, a szingapúri Li Kuang Jao-ról, illetve a britek Vasladyjéről, Matgaret Thatcherről. Kicsit vicces, hogy a "becenevet" a szovjet sajtó adta neki...
A huszadik századi egyetemes történet tanulmányozásához ez a könyv alapmű. Ajánjuk minden történelemkedvelőnek. 

MCC Press Kft, 2023. Fordította:Beke Ádám, Farkas Ákos, Forgács Ildikó,Szilágyi Áron András,Tóth Bálint Péter