Kecskés D. Gusztáv-Scheibner Tamás ( szerk.):Egy világraszóló történet. Az 1956-os magyar menekültválság kézikönyve

 Bármilyen meglepő, de a magyar történettudomány még nem készített átfogó monográfiát annak a mintegy 200 00 embernek a történetéről, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc közben vagy után hagyta el Magyarországot, s emigránsként telepedett le valamelyik másik országban. A Kecskés D. Gusztáv és Scheibner Tamás által szerkesztett, Egy világraszóló történet.Az 1956-os magyar menekültválság kézikönyve című kötet tehát tudományos szinten hiánypótló, s rendkívüli mértékben hozzájárul a 20.század történelmének megismeréséhez. A könyv műfaja tamulmánykötet, egészen rendkívüli csapatmunka, professzionális szakmai összefogás eredményeképpen jött létre, s rendkívül inspiratív a téma iránt érdeklődő fiatal kutatók számára. 

Globális szintre helyezi a menekültkérdést, nagyon kreatív és sokszempontú elemzést ad arról, hogyan alakult a 20.század folyamán a nemzetközi menekültek száma. Megdöbbentő mértékben gyarapodott számuk a mai 80 millió fölé. A nemzetközi szervezetek pedig manapság tehetetlenek, csak időleges megoldásokra futja erejükből. 
De 1956-ban még nem voltak azok. Egyrészt a hidegháború korszakában maga az 1956-os forradalom és szabadságharc is igencsak fókuszba került, a közvélemény szemében a magyar fiatalok hősök voltak, szemben a maguk eléggé koros és inkább diplomáciai eszközökben bízó- továbbá a harmadik világháború kitörésétől tartó- mainstream politikusoktól. 36 ország fogadott be 1956-os magyar menekülteket. Egyrészt kvalifikált embereket találtak az igencsak túlzsúfolt ausztriai menekülttáborokban ( egy jellemző példa: a Sporoni Egyetem Erdészeti tanszéke 226 fővel, tanárostul- hallgatóstul befogadást nyert JKanadába, ahol is megbescsült állampolgárokká, a kandai ökológia rendszer avatott ismerőivé váltak). Persze, volt olyan, hogy akadt egy-egy menekült magatartásával probléma, egyikből- másikból még diplomáciai bonyodalom is kerekedett, pl. amikor a tizennégy éves fiúk feltörték a raktárat, földre öntötték a gyűlölt lekvárt, és szépen befalatoztak a kolbászból. De azért nem ez volt a jellemző- s itt érzem hiányosnak a könyvet, kevés élettörténetet ismerhetünk meg, keveset tudunk meg a " bemenetről", tehát arról, hogyan alakult ezeknek a menekülteknek a pályafutása. Amit viszont tudunk ,az roppantul követendő és példamutató. 
Mint ahogy példamutató volt az emberek segítőkészsége is, az USA 44 ezer, Kanada pedig ( az ország történetének legnagyobb légihíd-műveletében) 38 ezer főt fogadott be. De az ausztiai menekülttáborokban is csak egy ideig volt kibírhatatlan a helyzet: hamarosan megindult a rengeteg adomány a táborokba.Elképesztő mennyiségű tartós élelmiszer, tej, konzerv, cukor, húskonzerv, mindenféle élelem érkezett a táborokba, nem is szólva a rengeteg ruháról, játékról. Nem hiába jegyzi meg egy korábbi menekült évtizdekkel később: jobban éltek a magyarok a menekülttáborkban, mint az átlag osztrák a városokban. 
Persze, nem minden ország fogadta jól a magyarokat, voltak nyugati országok, melyek ekkoriban lábaltak ki a krónikus szegénységből ( Spanyolország, Portugália). A legdurvább a helyzet Brazíliában volt, ahol is eleinte úgy bántak a magyarokkal, mint az idénymunkásokkal, de pár hónap alatt ott is rendeződött a helyzet. 

Az 1956-os magyar meneültek története a huszadik századi történelem kevés sikertörténeteinek egyike. Jó lenne, ha minél több ilyen sztorit produkálna a történelem. Ajánljuk az Egyvilágraszóló történet című könyvet mindenkinek, aki érdeklődik a történelem, a politika, a demográfia vagy menekültkérdés iránt. 

Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, 2022.