Kristó Gyula-Makk Ferenc:A kilencedik és tizedik század története

 Kristó Gyula és Makk Ferenc a hazai középkorkutatás meghatározó alakjai voltak. A történész szakma  eléggé változatosan ítéli meg munkásságukat. Az viszont letegadhatatlan, hogy generációk magyar történelmi tudását és ízlését formálták műveikkel. A kilencedik és tizedik század története a Magyar Századok könyvsorozatban jelent meg. E munkának éppúgy vannak erényei, mint hibái, ezeket gyűjtöttem csokorba, hogy ezáltal is kedvet csináljak a könyv elolvasásához. 
1. A magyar őstörténetről, honfoglalásról számtalan elmélet látott napvilágot. Az rendben is volna, hogy egy tudós-páros elkötelezi magát az egyik elmélet mellett ( nevezetesen: a Kristó-Makk történészduó a finnugor elméletet látja bizonyítottnak), de azt azért illik megemlíteni, hogy más elméletek is vannak, és ezek nem mindegyike sorolható az áltudomány kategóriába.
2.Hiányoltam a könyv elejéről- végéről a köszönetnyilvánításokat. Elvégre egy ilyesfajta munka létrehozása nem kizárólag két ember érdeme. 
3. Az adott elméleten belül A kilencedik és tizedik század története nagyon biztosan ugyanakkor szigorúan mozog. Csak a 100 százalékban bizonyított tényeket fogadja el kizárólagos tényként ( jó példa erre Etelköz kérdése: Kristóék, revideálva saját korább álláspontjukat, a területet a Don és a Duna közé teszik.
4. Erénye a könyvnek világos, közérthető stílusa. Bármelyik, műveltséggel rendelkező ember el tudja olvasni.Középiskolai történelemórákon is használható a mű egy-egy fejezete. 
5. A szerzőpáros a székelyeket a bolgár eszkil törzs utódjaként azonosítja. Ez a tudományos világban a legkevésbé elfogadott elmélet.  Legalább illett volna megemlíteni, hogy vannak más álláspontok is a székely nép eredetéről ( pl. a nem kevésbé kitűnő középkorász, Engel Pál az avarok utódainak tartotta a népcsportot, stb.). 
6. Kristó Gyula szerint a honfoglaló magyarok törzsenként telepedtek le, mégpedig úgy, hogy a vezér törzse volt középen, valahol a Duna partján. Látszólag logikus a dolog, merthogy a többi törzs védelmezte volna a vezér törzsét. De ha akarja ellene is fordulhat, akkor pedig Árpád törzse igen kényelmetlen helyzetben találja magát. Jómagam, noha nem vagyok középkorász, inkább azt gondolom, a vezér törzsének jutott az erőforrásokban leggazdagabb terület, és e köré a struktúra köré alakították ki a megfelelő katonai-védelmi lehetőségeket. 
7. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy szerepel a könyvben Etelköz területe, több, mint 600 000 négyzetkilométer. Csakhogy itt is előjön a középen-szélen gondolkodás: középen éltek a magyarok, a segédnépek, pl. a kavarok, pedig a terület szélén láttak el védelmi funkciót. Ezt mi igazolja? Egyelőre semmi, legfeljebb a többi nomád nép gyakorlata. Analogikus történelemfelfogás a középkort illetően- több, mint kockázatos. 
8. A honfoglalók, Szerzők véleménye szerint, nomádok voltak. Györffy György elmélete szerint viszont félnomádok, azaz a nomád állattenyésztés mellett foglalkoztak földműveléssel is. Melyik az igaz? At gondolom, mindkettő. Bizonyára élhettek olyan népek a Kárpát-medencében, melyek magyar fennhatóság alatt álltak, és földműveléssel foglalkoztak. A közszabadok azonban leginkább a kalandozó hadjáratokban tüntették ki magukat, zsákmányt és foglyokat szereztek. Újabban napvilágot látott egy olyan elmélet, mely szerint a kalandozások valamilyen birodalomépítést szolgáltak volna, Kristó és Makk ezt meggyőzően cáfolja- anélkül, hogy említést tenne az elméletről. 

Kinek ajánljuk Kristó Gyula és Makk Ferenc: a kilencedik és tizedik század története című könyvét? Minden történelem iránt érdeklődőnek, főleg tanároknak, egyetemi hallgatóknak, diákoknak. 

Pannonica Kiadó, 2001.