Dr. Dittrich Ernő:A jövő neve Élet

 A könyv alcíme:Megoldás a klímaváltozásra, avagy a változás 6 programja

Nagyon sok könyvet írtak már napjaink talán legfontosabb globális problémájáról, a klímaváltozásról. Ezek a könyvek általában egy adott helyzetet mutatnak be, kárhoztatják a döntéshozókat, valamint megpróbálják megjósolni, mikorra pusztul ki az emberiség. Megoldási javaslatot azonban nem adnak, esetleg a mindennapi fogyasztás visszafogására próbálják rávenni az emberiséget. 
Dr. Dittrich Ernő mérnök, a Pécsi Tudományegyetem oktatója is a globális klímaváltozásról írt, de könyve kiemelkedik a hasonló témájú írások közül. Egyrészt azért, mert nem elégszik meg azzal, hogy számtalan grafikon segítségével bemurtatja, hogyan hat a klímaváltozás az ökoszisztémára és azon belül az emberi társadalom túlélési esélyire. Dittrich tanár úr könyve megoldási javaslatokat is ad- olyan megoldást, mely jóval túlmutat az ökológián, mint szűk értelemben vett tudományágon. A jövő neve Élet című könyvből megtudhatjuk, hogy a pszichológia éppoly fontos szerepet játszik a klímaváltozásban, mint mondjuk a nagyvállalatok folytonos növekedésre épülő gazdaságpolitikája. A félelemben élő, szorongó ember addikciói, negatív világlátása, reménytelensége nagyon fontos oka a bolygó átlaghőmérséklet-növekedésének. Dittrich Ernő tehát egyaránt gondolkodik társadalomban és egyénben. 
Nagyszerű, véleményem szerint megvalósítható elképzeléseket vázol a Szerző. Hogy melyek ezek? Ezt ráhagynám az Olvasóra, nem ismertetném ezeket,buzdítva mindenkit, hogy a bakancslistájára feltétlenül vegye fel A jövő neve: Élet című könyvet, és jó alaposan, mondatonként átgondolva, olvassa is el a művet! Jómagam inkább néhány megjegyzét fűznék az olvasottakhoz, néhány személyes gondolatot, reflexiót, ha úgy tetszik. 

Minden kezdet nehéz. Az "eső agglomeráció" megalakulása hatalmas politikai vihart váltana ki. Az az elit ugyanis, amely hatalmát a jelenlegi struktúrában szerezte, nem könnyen adná a megszerzett hatalmat. Foggal-körömmel ragaszkodna a jelenlegi, a globális klímaváltozást csak fokozó struktúrához. Mápedig a születő új agglomerációk politikai egységek is lennének, ez esetben pedig egy ambíciózus politikai csoport lépne színre, mely mindenáron meg akarná szerezni a hatalmat. Tehát: az első agglomeráció megalapításához politikai támogatás is kellene. Utána már egyszerűbb lenne a dolog, főleg, ha más özösségek látnák, hogy agglomerációban élni jó. 
A másik megoldás az lehetne, amire célzott is a Szerző: egy ország-egy agglomeráció. Ez működhetne olyan államok esetében, mint Magyarország, mert itt a politikai határok nagyjából fedik a természetes határokat (1920 eseményeire és azok következményeire itt most ne terjünk ki).De mi lenne a helyzet a nagyobb területű országokkal? Ott kinek lenne alkotmányos jogosítványa megállapítani, hol végzőődik egy agglomeráció határa, mi számít természetes területnek- szóval, ki irányítaná ezt az egész folyamatot? Ez véges-végig kérdés maradt bennem. Hogyan állnánk át egyik rendszerről a másikra?
Ha a kapitalizmus megszűnne, a nagy multicégek is megszűnnének. Ki adna munkát annak a rengeteg embernek, aki így az utcára kerül- ki adna munkát nekik az átmeneti időszakban? A kisgazdaságok nem lennének képesek felszívni ezt a munkaerőt, a következők miatt:óriásira nőttek a terméshozamok, legalábbis a fejlett, északi világban. Jelenleg az USA népesséégnek mindössze 2 %-a fogalkozik mezőgazdasággal. És a technikai fejlettség miatt ez a 2% tökéletesen elég arra, hogy eltartsa élelemmel a maradék 98 %-ot. Európában, Ausztráliában s hasonló az arány. A Németh László -féle Kert-Magyarország elképzelés ma már túltermeléshez vezetne. 

Ennyit szerettem volna fűzni ehhez a kitűnő könyvhöz. A jövő neve: Élet olyan könyv, melyen érdemes sokat gondolkodni, beszélni róla.Illetve: tenni, cselekedni. Mert a pprobléma nagy. 

Magyar Klímavédelmi Kft.é.n.