Thomas Erikson: Idiótákkal körülvéve

 A könyv alcíme:Hogyan értsük meg azokat, akiket lehetetlen megérteni?
Mit tegyünk azért, hogy ne érezzük úgy: iddiótákkal vagyunk körülvéve? Erre a kérdésre keresi a választ Thomas Erikson kommunikációs szakértő. Pszichológiai könyve- mely igen sok árnyalatát villantja fel a humornak és a jókedvnek- elsősorban vezetők számára szól: olyan embereket szólít meg a dán Szerző, akik emberekkel foglalkoznak. Azt, hogy a módszer alkalmazható-e a magánéletben, recenzens kissé kétkedve fogadja. A magánélet emberi kapcsolataihoz ennél szofisztikáltabb pszichológia szükséges...
Nézzük meg most, miért is ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki emberekkel bánik! 

1. Az embereknek viselkedés és attitűd alapján négy kategóriára- piros, sárga, zöld, kék- történő felosztása kissé leegyszerűsítőnek tűnhet, a céges, a köztisztviselői, az iskolai, az egyesületi munkatársak között azonban tökéletesen működik. Eriksonnak igaza van: valamennyi ember besorolható e négy kategóriába illetve ezek keverékébe. Vannak pirosak, akik irányítani szeretnek, vannak sárgák, akiknek erőssége a kommunikáció, vannak zöldek, akik a konfliktust kerülik, és vannak kékek, akik szeretik a rendet, a könyvelhetőséget, a racionalitást. Szerző szerint mind a négy kategória egyenrangú, mégis, éreztem egy csöppnyi negatív elfogultságot a zöldek irányában. Mintha azt akarná sugallni a Szerző, hogy a zöldek lusták. Le is írja, hogy ne hozzunk létre csapatot csupa zöld emberből. Ez igaz, de mindhárom másik színre is igaz. Meglehetősen gyenge hatásfokú lenne egy csupa kékekből álló csapat. A pirosak pedig hozzá sem tudnának kezdeni a munkához, mert nem tudnák eldönteni, ki legyen a főnök. 

2. Erikson szerint az emberek többsége zöld. Azaz: konfliktuskerülő, stabilitás-mániás, kerüli a munkát, minden, ami kizökkenti őket a mindennapiokból, az rossz, ráadásul mindig mindennek tudni akarják a hogyannak. Mindemellett rendkívül érzékenyek.Szerintem ez kissé sarkalatos jellemzés a zöldekről. Inkább úgy fogalmaztam volna, hogy a zöldek általában jók valamiben, meg még valamiben. Ha úgy érzik, a környezet ezt nem veszi tudomásul, nem értékeli őket kellőképpen, akkor úgy állnak bosszút, hogy passzívvá lesznek. Egyszerűen nem trsznek hozzá semmit a dolgokhoz, a jelenlétükön kívül. A zöldekből úgy kell kihozni a maximumot, hogy 
1. El kell nekik minden magyarázni, mi hogy fog történni, stb. Az apás szüléseket vezető nővérek ismerik ezt a típust. 
2. Utána meg kell őket dícsérni. Igen, úgy, előre. 
3. Majd hagyni kell őket a saját területükön dolgozni. Miután elvégezték a munkájukat, még egyszer meg kell őket dícsérni. 
Szerintem ez a helyes bánásmód. 
Ha pedig valami gond van, a zöldek rettentően érzékenyek arra, ha nyilvánosan bírálják őket. Csendben, félrevonultan kell őket bírálgatni, s mindig adni kell nekik másik lehetőséget, a javításra. 

3. Az Erikson által sárga színnel jelölt embertípusnál oda kell arra figyelni, hogy a folytonos és sok esetben érdektelen kommunikáláson túl, a szakma is képviselve legyen.

4. Szerintem a legritkább embertípus a kék. Túl modern, túl laza a mai viálg ahhoz, hogy túl sok kéket fejlesszen ki. Éppen ezért ezeket az embereket nagyon meg kell becsülni a munkahelyen, mert nehezen találni másikat. 

Central Könyvek, é.n.fordította Patat Bence
Az eredeti első kiadás 2014-ben jelent meg.