Hermann Róbert: Kossuth Lajos és kora

 Kossuth Lajos a magyar és az európai történelem egyik legmeghatározóbb alakja, a 19.század ikonikus személiységeinek egyike. Nevét minden magyar már az általános iskolában megtanulja. De vajon eleget tudunk-e róla? Tudjuk-e, mit képviselt valójában, milyen eszmék, politikai és taktikai megfontolások vezették útján? Hermann Róbert:Kossuth Lajos és kora című történelmi ismeretterjesztő könyve ara törekszik- sikerrel- hogy közelebb hozza hozzánk Kossuth Lajos alakját: a politikust és a magánembert. 

Megtudhatjuk, hogy a Kossuth család már a 13.században nemességet kapott IV.Béla királytól, Észak-Magyarország legpatinásabb, bár nem a leggazdagabb familiái között tartották számon. Tájékozódhatunk az 1802-ben született Kossuth Lajos családi körülményeiről:négy leánytestvér mellett nőtt fel. Megtudjuk, honnan ered a korban szokatlan vallási türelme: diákkorában három felekezet iskoláját is kijárta. Számomra újdonségot jelentett az 1823. évben kirobbant gazdasági vita:a kormány nem fogadta el az alaposan értékét vesztett pappírpénzt, hanem ezüstben követelte az adót. Szerencsére az ügyből nem lett újabb Budai Nagy Antal- féle felkelés, hanem Kossuth és társai meggyőzték a kormányzatot, fogadja el papírpénzben az adót. A fiatal Kossuth foglalkozott kultruális, történelmi kérdésekkel is, belekezdett egy egyetemes történet megírásába, de abbahagyta- Hermann Róbert szerint jól is tette. 1828-ban Kossuth értekezést írt arról, miért is sújtják rendszeresen éhínségek a ( ha nem is kitűnő, de jó) mezőgazdasági adottságokkal rendelkező Zemplént. Ez a tanulmány is kéziratban maradt. Megállapíthatjuk, hogy az ifjú Kossuth pontosan azt tette, amit minden tehetséges fiatal tesz: kereste a helyét a világban. És jól haladt. Csakhogy közbejött a kártya. Az ifjú nemes nagyon szerette kártyázássla múlatni az időt, tetetemes adósságot halmozott fel, barataihoz írütt leveleiben folyton kölcsönöket kért, ezek egy részét az árvapánztár tulajdonát képező borospince jövedelméből fedezték, úgyhogy a tehetséges, jogvégzett fiatal nemes jóhíre megingott. Nem jelölték a képviselőket jelölő bizottságba, s ügyészi állásának is befellegzett. Arról azonban szó sincs- mint néhány későbbi, rosszindulatú ellenfele terjesztette róla- hogy lopott volna az árvapénztárból. Az 1832-36-os országgyűlésen például Vécsey Pál helyett volt "távollevő követ". 
S aztán jönnek egy káprázatos politikai pálya állomásai: az Országgyűlési Tudósítások ( voltaképpen az első magyar politikai lap) szerkesztése, s folytatásképpen a  Törvényhatósági Tudósítások, majd a teljesen jogszerűtlen, I.Ferenc udvara részéről pusztán a magyar reformellenzék megfélemlítését szolgáló bebörtönzés. Miután kiszabadul, a reformellenzék de facto vezetője lesz. 
Megértjük Hermann Róbert könyvéből, mit is jelent a " törvényes forradalom" kifejezés- s elgondolkodhatunk azon, hogy Kossuth kártyalapjai között már a kezdetektől szerepelt-e a Habsburg Monarchiától való elszakadás? Ott vagyunk Kossuthtal pénzügyminisztersége idején, megtudjuk, hogyan lettek Magyarországnak Kossuth-bankói, mi volt tulajdonképpen az Országos Honvédelmi Bizottmány. Nagyon sokat gondolkodhatunk azon, hogy történelmi szükségszerűség volt-e az, hogy a magyarok elveszítsék az 1848-49. évi szabadságharcot, s csinálhatott volna Kossuth- és a magyar politikai elit- valamit másképp, máshogyan. Igaza volt-e azoknak, akik túl " radicalis" lépésnek tartották a Függetlenségi Nyilatkozatot, vagy pedig a függetlenség kikiáltása volt az egyetlen lehetséges út? Valóban Kossuth volt az, aki a világosi fegyverletétel után, az emigrációban, Görgey Artúrra " kente" az egészet? Hermann Róbert alapos, mégis, közérthető nyelven megírt elemzései gondolkodásra serkentik az Olvasót. 

Ajánljuk ezt a könnyvet mindenkinek, aki hivatásszerűen foglalkozik történelemmel, vagy még ezután lép a történész vagy történelemtanári pályára. Ajánljuk tovább, mindenkinek, aki érdeklődik az egyik legnevesebb magyar személiység munkássága iránt. 

Pannonica, 2002.