Csanádi Imre:Hajnali káprázat

 Csanádi Imre a huszadik századi magyar irodalom emblematikus alakja. Hajnali káprázat címmel pályafutása során írt verseit válogatta kötetbe. Önálló, szerkesztett mű született, mivel a gyüjteményes kötet versciklusai nem egyeznek a folyamatosan megjelenő Csanádi- kötetekével. Néhány gondolatot, Csanádi költészetére vonatkozó egyedi jellemzőt emelnék ki ebben a könyvajánlóban, mely gondolatok és jellemzők természetesen távolról sem fedik le a költő életművének egészét. Mozaikok, apró morzsák, fel-feltörő gondolatok- ennyi az egész. 

Nem volt még Csanádin kívül olyan magyar költő, aki ilyen egyénien ábrázolta volna természet és ember szimbiózisát. Az 1938-ban írott Este a hegyen című versben " Árvul a zaj, szelidül.Ropogó szekerek muzsikája / zsong el a mélyudvaron...". Az ugyanebben az évben írott Mezőföld című versben pedig, mely a "Józan próza-vidék"-et örökíti meg, nos ennek a műnek záró soraiban " mindent felfal ugyan, nem tűr színt vagy jelet/ a lassan, almosan hódító szürkület...". A Nyár című versben szinte érezzük a kánikulai nyár illatát, szinte izzadni kezdünk, s plasztikusan filmszeren látjuk magunk előtt a kévékkel rakott nagy szekereket, az emberek köré gyűlő verb-csordákat, halljuk köhögni a cséplőgép porát nyelt munkást. Csanádi természetfelfogása némileg különbözik pl. Ápriliy Lajos természet-felfogásától. Míg Ápriliy a természet ragyogását, kincseit, önmagában való isteniségét, mutatta be az Olvasónak, addig Csanádi szerint a természet az ember élettere, tápláléka, egyúttal társa, legjobb barátja. Természet és ember együtt él, együtt mozog. Ha elmúlik a nyár, mi is elmúlunk egy kicsit. A tavasszal szántó-vető parasztemberek nemcsak magot, de szívet is ültetnek. ( Tavaszi alkaikumok). A téli, szilveszteri hidegben úgy bújnak össze a dombok, akár a fázó emberek (Óesztendő estéjén). A patakban játszó gyerekekre pedig leselkedik halál, várja őket a nádasban ( Gyerek-örömök elégiája). 

Csanádi Imre közéleti költő is-az más kérdés, hogy ebből mennyit engedett megmutatni a hatalom, a kommunista diktatúra. Az orosz hadifogságban írt versei távolról sem a korban szokásos " hazamegyünk és új, fiatal szívvel és felépítjük a kommunizmust!"- ideológiát sulykolják. Ez a hadifogság- ábrázolás a mély szenvedésekről, az éhezésekről, a mindent ellepő tetvekről, a korrupcióról szól, semmi romantikus nincs benne, egyedül a hazavágyás. A Vasárnap a kórház-lágerban című versben ( 1945) a sebesült ábrándozik arról, hogy hazajut ő még innen:látni fogja a zöld réteket, hallani fogja az otthoni templom harangját. A legmegdöbbentőbb hadifogoly-vers A láger udvara. Megannyi emberi roncs próbál itt a szabad levegőn valami kis napfényt szívni magába, miközben kínozza őket az éhezés, a tüdőbaj, a megannyi járvány. A lágerudvar nem valami romantikus korzó, nagyon gusztustalan hely, és mindenki szabadulna. 
Minden költőnél ,aki megélte a magyar történelem legsötétebb periódusát, a Rákosi- korszakot, felmerül a kérdés: hogyan viszonyult az alkotó a diktatúrához? Csanádi valódi valóságábrázoló verseinek nagy része fiókban maradt- ha beküldi valamelyik lap szerkesztőségébe,irodalmunk gazdagabb lenne egy mártírral. Nagyon megdöbbentő egy 1954-ben írott " verses jegyzet"-e,az Egy szál tehénnel. Ez a vers arról szól, hogyan kellett a magyar kisgazdáknak 1945 után mindent újrakezdeni- hiszen vagy a német vagy az orosz, vagy mindkettő,elpusztította,lerabolta a gazdaságot, a tyúkólakban csirkék helyett patkányok ficánkoltak. Egy szál tehénnel kezdték újra az életét, a föl művelését, aztán több év múltán vettek még egyet, de az egyik megdöglött, az asszonyok pedig sírtak, hogy most miből fogják teljesíteni a beadási kötelezettséget...Nagyon megdöbbentő vers, amely alulról láttatja a rettenetes kort. Szinte szatirikus hangnemű a Hitvalló című vers, mely 1962-ben keletkezett. A lírai én ebben arról panaszkodik, hogy őt nem becsüli meg igazán a szocializmus...
Csanádi Imrét a Kádár-korszakban elsősorban gyerekirodalmi tevékenységéről ismerték- a diktatúra itt hagyott neki mozgásteret. Rengeteg gyermekverset írt. Mind valamilyen természeti képből, jelenségből indul ki, aztán valamilyen csacsi, de népies rím következik a természeti képekre. Szerintem a Csanádi-szövegekből épp a gyermekversek süllyednek majd el legelőbb a feledés homályában. 

Csanádi Imre jó költő volt. Életművének több darabja maradandó része irodalmi műveltségünknek- legalábbis így kellene, hogy legyen. Szeretném, ha emléke nem múlna el- mert hisz sok jó költőnk élt akkoriban. A Hajnali káprázat című könyvet ajánljuk a magyar irodalom minden barátjának, kíváncsi ismerkedőjének, fiatalnak, öregnek egyaránt. 

Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2005.