Duba Gyula:Kisebbségi Irodalmi Nagykávéház.Régi és új humoreszkek

 Először is: szeretnék gratulalni Duba Gyulának a 2023.évben elnyert Kossuth-díjáért. Nagyon ideje volt már,hogy megkapja. Duba Gyula a magyar humor igen érdekes vonulatának, az általam egzsztenciális humor- nak nevezett irányzat-nak jeles képviselője. Ezekben a humooreszkekben nem az a lényeg, hogy valami kétsoros poénon halálra röhögjük magunkat, hanem hogy meglássuk egy élethelyzet fonákságait, lehetetlenségét, abszurditását. Duba Gyula irodalmi elődje legalább annyira Karinthy Frigyes,mint Örkény István. Nagyon finom, igényes, irodalmias humoreszkeket olvashatunk a Kisebbségi Irodalmi Nagykávéház című könyvben. Az alábiakban kiemelném ezek közül néhány kedvencemet, remélve, hogy ezzel felkeltem indazok figyelmét, akik szeretik ezt a kevésbé éles, nem provokatív, ugyanakkor nagyon is ironikus, lényeglátó humort. 

Felleg Kelemen súg. Van az, hogy attól kapunk segítséget, akitől legkevésbé várnánk- s mint utóbbi kiderül, jól tetük, hogy nem vártuk. Felleg Kelemen számomra több mint egy okoskodó gyerek a gimiben: szimbólummá emelkedik. Szimbóluma mindazon " szakértő" értelmiségieknek, akik a mainstream ( vagy magát annak képzelő) médiában nagyon szépen és meggyőzően tudják elmondani senkit sem érdeklő véleményüket, csak éppen ez a vélemény soha nem igaz. Soha nem jön be.A végén már a tanár úr is elnézően mosolyog- hiszen nagyjából ezt lehetett várni ettől az egésztől. Duba Gyula a jellegzetes Karinthy-motívumot új felhangokkal, új tartalommal tölti meg. 

A kanál. Mindenki, aki ezt a könyvajánlót olvassa, volt már diák, és mindenki, aki volt már diák, járt már diákmenzán. Duba Gyula a diákmenzák egyik jellegzetes figuráját, a féktelenül és gusztustalanul nagyevő diákot örökíti meg, maradandó emlékeket hagyva az Olvasóban ( neem ezután nem volt kedvem vacsorázni, elképzeltem, ahogy a knédli szanaszét szóródik). De azért...Duba Gyula úgy írta meg ezt a humoreszket, hogy kicsit sajnáljuk is ezt a figurát, ezt a nagyevőt. Biztosan nem túl sikeres az életben. Barátai talán még vannak, de barátnője már biztosan nincs, a tanulás sem mehet neki valami fényesen, hiszen ételfüggő, semmi egyébre nem tud gondolni, csak a kajára. Minden egyetemi évfolyamon akadt ilyen ember, s most így, felnőtt fejjel, sokkal együttérzőbb vagyok irántuk, mint akkoriban, tizen-huszonévesen voltam. 

Tömegpszichózis. Ez az írás egy nagyon aktuális,a 21.század emberének sokatmondó helyzetet karikíroz. Új bulvárlap jelent meg a városban. Az emberek persze kíváncsiak az újra, hosszú, zárt sorok állnak az újságárusok előtt. Duba Gyula azt a jelenséget ragadja meg, hogy még az új sajtóterméket lefitymáló értellmiségek zsebébe is ott az újság. Sajnos ezt tudjuk, mi 21. századi Olvasók:a bulvárra, az első pillantásra érdekesre, az érzékeket megmozgatóra mindenki kíváncsi. Legyen az takarítónő vagy főorvos. 

A feljelentő ember. Jómagam, kissé naivan, azt hittem, hogyha vége lesz a kommunista ( és minden egyéb) diktatúrának, akkor ez az embertípus egyyszerűen megszűnik létezni. Hát, ahogy azt Marci a havason elképzelte...A feljelentő emberek minden korban léteznek, rosszindulatukkal ketrecbe zárják a szabadságot, a más véleményt, a rivális munkatársat, a másként viselkedő embert nem bírák elviselni. Életük célja: azt a negatív lelkiséget, amellyel ők rendelkeznek, kivinni a világba, ráruházni másokra is. 

Ajánlom Duba Gyula humoros könyvét mindazoknak, akik szeretik a magas színvonalon szórakoztató irodalmat. Meg egy kis történelmet. Meg kis szociológiát. Ez a könyv mesél az életünkről, görbe tükrön át nézve azt. Időtlen, kortalan humor. Remek! 

Madách-Posonium,2011.