Viorel Achim: Cigányok a román történelemben
A cigányok sohasem váltak meghatározó, történelemformáló erővé. Mindig ott voltak a nagy események hátterében, a királyi udvarok legkevésbé méltatott rabszolgái között, a főúri birtokok legszélén, hogy legyen, aki ellátja a kovácsmesterséget. Viorel Achim: Cigányok a román történelemben című könyve arra keresi a választ, hogy meglehetősen egyedi mivolta, viszonylagosan jelentős létszáma ellenére miért nem vált a cigányság történelemformáló erővé.
Valahol ott lehet a magyarázat, hogy későn érkeztek. Amikor Havaselve és Moldva már a románok fennhatósága alatt állt, a cigányok csak akkor telepdtek le, s mivel tartott tőlük mindenki, jogfosztottá váltak. Mind román terülteken, mind pedig a Magyar Királysághoz tartozó Erdélyben pusztán csak rabszolgákl ehettek- de szívesen látott jövevények, ahogy Achim fogalmaz, mert szükség volt rájuk a háziiparban, a földeken ,vagy éppen a sóbányákban.
A cigányok számára egyedüli kitörési lehetőséget az jelentett, ha összeházasodtak egy románnal. Gyermekeik ugyanis már nem minősültek rabszolgának. Így aztán a románság és a cigányság összeforrt, mint azt az " oláhcigány" kifejezés is mutatja.
Amikor aztán eljött a tizenkilencedik század, és minden kis nép nagy nép szeretett volna lenni, a cigányságnak nem volt politikai képviselete. Sőt, a nemesség szívesebben látta a cigányokat rabszolgaként, mint szabad polgárként. Így aztán maradtak saját földjükön is számkivetettek- illetve...
Illetve hát: névleges rabszolgák. Mert a cigány virtus már akkor is működött, és az egymással rivalizáló főurak szívesen csábítgatták át egymás medvetáncoltató, kovácsmesterséget űző, vagy éppen jól zenélő cigányait, akik ki is használták ezt a helyzetet, továbbra is szabadon költözködtek. A vajdával szemben az államhatalomnak nem sok esélye maradt. Még a román kommunizmus idején is így volt ez, dacára az egyre mélyülő szociális problémáknak. A Ceaucescu-rendszer bukása aztán végletekig polarizálta a cigány társadalmat, egy 1992-es felmérés szerint a Romániában élő romák 22 százaléka egyetlen osztályt sem végzett.
( Osiris, 2001.)
Valahol ott lehet a magyarázat, hogy későn érkeztek. Amikor Havaselve és Moldva már a románok fennhatósága alatt állt, a cigányok csak akkor telepdtek le, s mivel tartott tőlük mindenki, jogfosztottá váltak. Mind román terülteken, mind pedig a Magyar Királysághoz tartozó Erdélyben pusztán csak rabszolgákl ehettek- de szívesen látott jövevények, ahogy Achim fogalmaz, mert szükség volt rájuk a háziiparban, a földeken ,vagy éppen a sóbányákban.
A cigányok számára egyedüli kitörési lehetőséget az jelentett, ha összeházasodtak egy románnal. Gyermekeik ugyanis már nem minősültek rabszolgának. Így aztán a románság és a cigányság összeforrt, mint azt az " oláhcigány" kifejezés is mutatja.
Amikor aztán eljött a tizenkilencedik század, és minden kis nép nagy nép szeretett volna lenni, a cigányságnak nem volt politikai képviselete. Sőt, a nemesség szívesebben látta a cigányokat rabszolgaként, mint szabad polgárként. Így aztán maradtak saját földjükön is számkivetettek- illetve...
Illetve hát: névleges rabszolgák. Mert a cigány virtus már akkor is működött, és az egymással rivalizáló főurak szívesen csábítgatták át egymás medvetáncoltató, kovácsmesterséget űző, vagy éppen jól zenélő cigányait, akik ki is használták ezt a helyzetet, továbbra is szabadon költözködtek. A vajdával szemben az államhatalomnak nem sok esélye maradt. Még a román kommunizmus idején is így volt ez, dacára az egyre mélyülő szociális problémáknak. A Ceaucescu-rendszer bukása aztán végletekig polarizálta a cigány társadalmat, egy 1992-es felmérés szerint a Romániában élő romák 22 százaléka egyetlen osztályt sem végzett.
( Osiris, 2001.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése