Lloyd Clark: Kurszk. A legnagyobb csata
A könyv alcíme: Keleti front, 1943.
A napjainkra megjelent, töméntelen mennyiségű második világháborús könyv, úgy látszik, nem keltett csömört a történelem iránt érdeklődőkben. Lloyd Clark brit történész azonban rávilágít egy hiányosságra: Nyugaton inkább a nyugati front történéseivel, keleten pedig inkább a keleti front történéseivel szeretnek foglalkozni. Ezért, mintegy hiánypótlásként,Clark írt egy, a nyugat-európai Olvasó számára fontos második világháborús Kelet-Európa- történetet.
Németország és a Szovjetunió történetét tekinti át az első világháború végétől kezdve. Szól Hitler hatalomra jutásáról, a Führer-elv érvényre juttatásáról, Németország terjeszkedéséről, a szovjet hatalmi harcokról Lein halála után, Sztálin jelelméről, az ukrajnai éhínségről- egyszóval, összefoglalja mindazt, amit hagyományos történelemkönyvekben inkább csak a" A második világháború előzményei" címmel szoktak összefoglalni. Nem mondom, hogy a koncepció tökéletes: a második világháború nem vezethető vissza kizárólag a német és a szovjet fegyverkezésre. Ennél sokkal összetettebb okokról kellene szólni, de ezt egy áttekintő fejezetben nehéz megtenni.
A történet csúcspontja Clarknél a kurszki csata. Abban valóban igaza van a Szerzőnek, hogy méltatlan módon bánt ezzel a szárazföldi ütközettel a történetírás- de azért ne essünk át a ló túlsó oldalára. Nem az 1943-ban lezajlott, mind a Vörös Hadsereg, mind a Wehrmacht részéről temérdek anyagi- és emberveszteséggel járó kurszki csata döntötte el a világháborút, bár jelentősen hozzájárult a szovjet győzelemhez.
Ami viszont kétségtelen erénye a Kurszk. A legnagyobb csata című könyvnek, az az, hogy nagyon sok szemtanút és résztvevőt szólaltat meg. Ugyanis a kurszki csata dokumentációs anyaga nagyon hiányos, égető szükség volt az oral history módszer alkalmazására. Clark nem hadtörténetíró, ő totális történetírásra törekszik. Ez- az esetek nagy részében sikerül is neki. Stílusa nagyon jó, mondhatnánk azt is: irodalmi.
Persze, így sem tisztázódott minden részlet. Clark könyve inkább arra alkalmas- de arra aztán nagyon- hogy felkeltse kutatók érdeklődését. Több millióan haltak meg az ütközetben. Az a modern történelemmel foglalkozó Phd-hallgató, akinek még nincs témája, és tud oroszul- nos, neki a kurszki csata valóságos aranybánya.
Jó bányászást!
GABO Kiadó, 2014
A napjainkra megjelent, töméntelen mennyiségű második világháborús könyv, úgy látszik, nem keltett csömört a történelem iránt érdeklődőkben. Lloyd Clark brit történész azonban rávilágít egy hiányosságra: Nyugaton inkább a nyugati front történéseivel, keleten pedig inkább a keleti front történéseivel szeretnek foglalkozni. Ezért, mintegy hiánypótlásként,Clark írt egy, a nyugat-európai Olvasó számára fontos második világháborús Kelet-Európa- történetet.
Németország és a Szovjetunió történetét tekinti át az első világháború végétől kezdve. Szól Hitler hatalomra jutásáról, a Führer-elv érvényre juttatásáról, Németország terjeszkedéséről, a szovjet hatalmi harcokról Lein halála után, Sztálin jelelméről, az ukrajnai éhínségről- egyszóval, összefoglalja mindazt, amit hagyományos történelemkönyvekben inkább csak a" A második világháború előzményei" címmel szoktak összefoglalni. Nem mondom, hogy a koncepció tökéletes: a második világháború nem vezethető vissza kizárólag a német és a szovjet fegyverkezésre. Ennél sokkal összetettebb okokról kellene szólni, de ezt egy áttekintő fejezetben nehéz megtenni.
A történet csúcspontja Clarknél a kurszki csata. Abban valóban igaza van a Szerzőnek, hogy méltatlan módon bánt ezzel a szárazföldi ütközettel a történetírás- de azért ne essünk át a ló túlsó oldalára. Nem az 1943-ban lezajlott, mind a Vörös Hadsereg, mind a Wehrmacht részéről temérdek anyagi- és emberveszteséggel járó kurszki csata döntötte el a világháborút, bár jelentősen hozzájárult a szovjet győzelemhez.
Ami viszont kétségtelen erénye a Kurszk. A legnagyobb csata című könyvnek, az az, hogy nagyon sok szemtanút és résztvevőt szólaltat meg. Ugyanis a kurszki csata dokumentációs anyaga nagyon hiányos, égető szükség volt az oral history módszer alkalmazására. Clark nem hadtörténetíró, ő totális történetírásra törekszik. Ez- az esetek nagy részében sikerül is neki. Stílusa nagyon jó, mondhatnánk azt is: irodalmi.
Persze, így sem tisztázódott minden részlet. Clark könyve inkább arra alkalmas- de arra aztán nagyon- hogy felkeltse kutatók érdeklődését. Több millióan haltak meg az ütközetben. Az a modern történelemmel foglalkozó Phd-hallgató, akinek még nincs témája, és tud oroszul- nos, neki a kurszki csata valóságos aranybánya.
Jó bányászást!
GABO Kiadó, 2014
Megjegyzések
Megjegyzés küldése