Várnai László: A maoisták útja
Várnai László könyvében Mao Ce-tung pályafutásán keresztül, elbeszéli Kína 20.századi történelmét, a Kuomintang-KKP korszaktól kezdve a Nagy Ugráson át a Kulturális Forradalomig. Az a tragédia az egészben, hogy az egész egy tragédia. Maonak gyakorlatilag egyetlen társadalom-jobbító kísérlete sem sikerült, a Maoisták útja voltaképpen a gazdasági, történelmi és politikai zsákutca.
Várnai László könyve nagyon alaposan, szinte mondatról mondatra, elítéli Mao Ce-tungot. Hatalomvágyó, önkényeskedő, gyilkos, utópisztikus, antimarxista, szovjetellenes. Csakhogy Szerzőnk a hangsúlyt erősen az utóbbi kettőre helyezi. Várnai szerint nem azért gazember Mao, mert kivégeztetett több millió embert, hanem azért mert letért a marxista-leninista útról és ellentmondott a Komintern tanácsainak, az azóta élő legendává nemesült bolgár Dimitrov elvtárssal pedig kétszínűen viselkedett. Nem azért volt rossz dolog a kulturális forradalom, mert sok ember belehalt, hanem azért, mert akadályozta a szocialista tábor imperialista-ellenes fellépését.
Várnai László Mao-ról szóló könyve 1976-ban jelent meg. Ez sok mindent megmagyaráz. Azt azonban már nem, hogy a kommunista diktátorok egyik legőrültebbikének nem nyújtja be a humanizmus számláját. Mao és rendszere- egyszerűen tömeggyilkos rendszer volt. A huszadik századi história egyik legvéresebb fejezete.
A maoisták útja című könyv, ahogy a Kádár-korszakban mondták, nagyon pártszerű, és még történelmileg is megállja a helyét, ha nem kérjük rajta számon a világtörténelem komplex értelmezését. Forrásfeldolgozását tekintve nagyon alapos, ismeri a korabeli releváns orosz és kínai dokumentumokat.
Csak éppen az emberség hiányzik. Egy félmondatnyi könnycsepp a halott tízmilliók elképzelt sírja felett. Várnai László monográfiája ideologikus könyv, jó és rossz harca, sokszor elméleti síkon. De magyar-kínai historiográfiának mindenképp érdemes darabja. Aki példának okáért magyar-kínai kapcsolatok történetével foglalkozik, ki ne hagyja!
Kossuth, 1976.
Várnai László könyve nagyon alaposan, szinte mondatról mondatra, elítéli Mao Ce-tungot. Hatalomvágyó, önkényeskedő, gyilkos, utópisztikus, antimarxista, szovjetellenes. Csakhogy Szerzőnk a hangsúlyt erősen az utóbbi kettőre helyezi. Várnai szerint nem azért gazember Mao, mert kivégeztetett több millió embert, hanem azért mert letért a marxista-leninista útról és ellentmondott a Komintern tanácsainak, az azóta élő legendává nemesült bolgár Dimitrov elvtárssal pedig kétszínűen viselkedett. Nem azért volt rossz dolog a kulturális forradalom, mert sok ember belehalt, hanem azért, mert akadályozta a szocialista tábor imperialista-ellenes fellépését.
Várnai László Mao-ról szóló könyve 1976-ban jelent meg. Ez sok mindent megmagyaráz. Azt azonban már nem, hogy a kommunista diktátorok egyik legőrültebbikének nem nyújtja be a humanizmus számláját. Mao és rendszere- egyszerűen tömeggyilkos rendszer volt. A huszadik századi história egyik legvéresebb fejezete.
A maoisták útja című könyv, ahogy a Kádár-korszakban mondták, nagyon pártszerű, és még történelmileg is megállja a helyét, ha nem kérjük rajta számon a világtörténelem komplex értelmezését. Forrásfeldolgozását tekintve nagyon alapos, ismeri a korabeli releváns orosz és kínai dokumentumokat.
Csak éppen az emberség hiányzik. Egy félmondatnyi könnycsepp a halott tízmilliók elképzelt sírja felett. Várnai László monográfiája ideologikus könyv, jó és rossz harca, sokszor elméleti síkon. De magyar-kínai historiográfiának mindenképp érdemes darabja. Aki példának okáért magyar-kínai kapcsolatok történetével foglalkozik, ki ne hagyja!
Kossuth, 1976.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése