Szmodis Jenő:A jog realitása.Az etruszk vallástól a posztmodern jogelméletekig

 Szmodis Jenő kitűnő könyvét elsősorban azoknak ajánljuk, akik már valamilyen szinten foglalkoztak jogtörténettel illetve nem ismeretlen előttük az ókori Róma történelme ( legalábbis nagy vonalakban). Történészeknek, jógászoknak, joghallgatóknak íródott e mű, ugyanakkor bőséges tanulsággal szolgál más tudományágak művelói számára is. 
Az alábbi könyvajánlóban néhány rövid megjegyzést szeretnnk fűzni ehhez a nagyszerű könyvhöz, egyáltalán nem a bírálat szándékával, pusztán az egyes témákhoz köthető asszoociációk rögzítésének igényével. De, aki nem kívánja ezt az ajánlót elolvasni, enélkül is bőven megérti a könyv tartalmát. 

Bevezetésében a Szerző nem titkolja, hogy nagoyn nehéz problémáa tárgyalásába fogott bele,melynek során az évezredek óta " uralkodó" kérdések- mi a jog,mi az állam, mi a különbség parancs és jog között- közül nem egybe belefut, de végleges választ nem tud ani ezen kérdésekre. Mint ahogy nem hozott végleges döntést arról sem, hogy mként álljon hozzá magához a műhöz:bemutatva a jogról szóló eddigi irodalmat, tehát afféle jogfilozófia-történeti áttekintést adjon, vagy inkább törjön új utakat, teljesen más paradigmát adva az eddig felkutatott ismeretke, tények értelmezéséhez. Számomra roppant fontos, hogy Szmodis Jenő nem foglal állást a kérdésben, nem akar mindenáron sem összefoglaló, sem újító lenni, hanem a kettő szintetizáló egységét akarja megvalósítani. Ezáltal egy újfajta jogelméletet, jogrendszert kimunkálni. Nagyon szellemes, ahogy az új jogfilozófia megalkotását " tudományos tetemrehívás"-nak nevezi, sokat elárulva ezzel hazai tudományos életünk viszonyairól. Ugyanakkor kiemeli az 1980-as években afféle fél-szamizdatként terjesztett Hans Kelsent,aki megalkotta a " tiszta jog" koncepcióját, tudományos elismerést szerezve ezzel magának. A bukás tehát mégsem törvényszerű. 

A jog vajon a Sein vagy a Sollen kategóriába tartozik? Szerző szerint mndekettő. Ehhez annyit szólnék hozzá, hogy a társadalom sohasem az egész jogot mint olyat minősít, hanem egyes jogszabályokat, rendeleteket, egyéb jogforrásokat, illetve az ezekből következő jooggyakorlatot. Például:a 21.századi Magyarországon nagyjából mindenki egyetért azzal, hogy büntetni kell azt a vállalkozást, aki szemetet rak le az erdőben. De hogy milyen módon és métékben kell büntetni, arról már megoszlana az emberek véleménye. Ugyanígy volt ez az ókorban is:a társadalom egyes jogszabályokkal egyetértett, másokat inkább csak parancsnak fogott fel, más szabályokkal pedig burkoltan vagy nyíltan szembeszegült. Sohasem a jog, mint ontolgiai egész, merült fel a bírálatok, ellenlépések, netán lázadások során. Vagy egy másik történelmi példa:1437-ben Budai Nagy Antal és társai az aktuális adótörvények ellen lázadtak fel, eszükbe sem jutott megkérdőjelezni a király hatalmát.

Szó esik a könyvben arról, hogy szükség van-e jog-ontológiára- egészen odáig merészkedik a Szerző, hogy Heidegger kategóriáját, a fundamentál-ontológiát is szóba hozza. Valóban le kell gondolatban ereszkednünk a létezők legismeretlenebbjéig, valamiféle létezés előtti állapotig ahhoz, hogy megértsük, mi a jog, mi a feladata? Szerintem nem, inkább a társadalomtörténészeknek és a szociológus társadalomkutatóknak lenne szükségük ilyen filozófiai fogódzóra, mert a közösség, pláne a modern társadalom, nemcsak materális, hanem szellemi létező is. Legalább akkora súlya van a társadalmat alkotó kisközösségekben uralkodó hiedelmeknek, mint a tényszerűen is mérhető adatoknak, pl. jövedelmi helyzet, háztartások létszáma. 
A római jog rituális voltáról:az azték vagy maja jog sem volt kevésbé rituális, sőt, a középkori európai jog sem nélkülözte a vallásos-rituális elemeket. 

Szmodis Jenő:A jog realitása című könyvét több, mint érdekesnek: lenyűgözőnek találtam. Ajánlom mindenkinek, biztos vagyok benne, hogy sok Olvasó jogról vallott gondolkodását fogja megváltoztatni. 

Kairosz Kiadó,Budapest,2005.